Dalai Láma

„Minden évben menj el legalább egy olyan helyre, ahol korábban még soha nem jártál.” 

Dalai Láma

Reklámok

Turistaként otthon: Csallóköz

Csallóköz, otthon, gyermekkor, emlékek, találkozások, a Kis-Duna – rengeteg gondolat és érzés kavarog bennem. Látszólag könnyű a dolgom, hiszen arról a helyről írok, ahol születtem, és ahol 18 éves koromig éltem, viszont pont ez benne a legnehezebb is. Húsz év távollét után ugyanolyannak tűnik minden, de közben mégis más. Ennyi idő távlatából kicsit vendégként érkezem haza, és rácsodálkozok újra azokra a helyekre, amikhez annyi emlék, hang, illat és érzés fűz. Most nem Csallóköz látnivalóiról, városairól vagy nevezetességeiről szeretnék írni, sokkal inkább egyfajta látásmódról: hogyan fedezzük fel újra szülőföldünk, otthonunk és környezetünk szépségeit? Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, törekedjünk arra, hogy havonta egyszer turistaként viselkedjünk otthon, és vegyünk észre olyan kis dolgokat, helyeket is, amik a megszokás, a mindennapok darálója miatt már fel sem tűnnek. Persze, mindehhez hozzátartozik pár kedvenc hely, program, ami számomra Csallóközt meghatározza.

Visszagondolva az eddigi életszakaszaimra azt látom, minden időszakomhoz más-más méretű hely illeszkedett. 18-20 évesen a nagyvárosok nyüzsgése és személytelensége vonzott, ahol biztos voltam benne, hogy senki sem ismer, milyen jó dolog is az, a rengeteg lehetőségről és programról nem is beszélve. Emellett, a falusi élet egyhangúnak, egyformának és unalmasnak tűnt. Mindent és mindenkit ismertem. Így sorban jöttek az először kisebb, majd nagyobb városok, metropoliszok, aztán valahogy egyszer csak megfordult bennem valami. A közel kétmilliós városban élés már nem jelentett kihívást, sőt! Az állandó nyüzsgés és rohanás mellett, a sokasodó embertömegben kristálytisztává váltak a számomra fontos dolgok: az idő, a nyugalom, a tiszta levegő, a természet adta ciklikusság és a segítőkészség, a kedves szavak. Nem szerettem már a személytelenséget, a felületességgel és az érdekek által mozgatott túlélő harccal pedig soha nem tudtam megbarátkozni. Ekkor értettem meg, hogy az otthon sokkal inkább egy érzés, nem egy hely, és nekem mindig több otthonom lesz. 

Lábitó, Pöntölle, Vásárút

Turista látásmód, külső szemlélődés

De most itthon, a Csallóközben, Vásárúton vagyok otthon, és igyekszem újra bejárni és felfedezni azokat a helyeket, ahol a gyermekkoromat töltöttem, olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttam, olyan ételeket enni, amiket már rég nem kóstoltam. Belülről, de közben külső szemlélőként élem meg az itteni mindennapokat. Igazából ez a külső szemlélődés, ez a látásmód segít abban, hogy értékelni tudjam azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Hogyan tudjátok Ti is előcsalogatni ezt a látásmódot, és észrevenni a kis dolgokat?

Természetközeliség és természetjárás: töltsetek minél több időt a természetben minden évszakban. A friss levegő, a vízpart, a séta a töltésen, az erdők járása mind-mind segít abban, hogy keretet és ritmust szabjunk a mindennapjainknak. 

Találkozások: beszélgessetek sokat az idősekkel, akiktől sok érdekes dolgot tudhattok meg a szülőhelyütekről, vagy találkozzatok rég nem látott ismerősökkel, gyerekkori barátokkal.

Fesztiválok, programok, műemlékek: szerencsére ma már a Csallóközben is több olyan színes programmal találkozhatunk, ahol jó kis élményekben lehet részünk. Látogassatok el a Csilizközi Őstermelői Piacra, a Vásárúti Rétesfesztiválra vagy akár egy DAC meccsre. A történelem szerelmesei pedig sorra látogathatják a templomokat, környékbeli kastélyokat is. 

Tőkési Duna-ág

Most pedig következzen pár kedvenc hely, program és élmény a környéken:

Tőkési Duna-ág, Kis-Duna

Mindig felkészülök abból a témából, amiről írok, és bizony Csallóközből is fel kellett frissítenem az ismereteimet. Ennek köszönhetően tudatosult bennem pár érdekes adat, például, hogy Európa legnagyobb szárazföldi szigetéről van szó, és itt található Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészlete is. Arra, hogy egyes mondák szerint egykor a tündérek birodalma volt, és természeti kincsei miatt Aranykertnek is nevezték, már emlékeztem. Csallóköz élővilágának és természetvédelmi területének alaposabb megismerése is jó kiinduló alapja lehet annak, hogy otthonunkat nem mindennapinak tekintsük. 

A Kis-Duna, a különböző patakok és vízfolyamok a legmeghatározóbb formálói ennek a vidéknek. A Tőkési Duna-ág306 hektáros körzetét még az 1980-as években védelem alá vették, és 1993-ban Nemzeti Természetvédelmi Területként a legmagasabb szintű védettséget kapott: tilos többek között a vadászat, halászat, fa-, nád- és tőzegkitermelés, a vízlecsapolás, a vizes élőhelyek módosítása vagy a víz természetes térnyerésének gátlása. Sok alkalommal hallom idősebbektől, mennyire hasznos és jó dolog volt, hogy 50-60 éve markológépek járták a vízfolyamokat, és gondoskodtak arról, hogy az iszap, a növényzet ne nyerjen akkora teret magának, mint ma. Bár a természetvédelmi szigornak biztosan sok hozadéka van, sajnos az itt élők és én is már csak nosztalgiával emlékezünk vissza arra, amikor 25-30 éve még azzal telt az egész nyarunk, hogy a Dunában fürödtünk naphosszat. Ma már ezek a fürdőhelyek Vásárúton szinte kivétel nélkül megszűntek, elsősorban a meder tisztításának hiánya miatt. 

A Tőkési-ág vonalán helyezkedik el a Csallóközkürt és Felsővámos (Vámosfalu) által behatárolt Kürti-sziget nevű terület, amit a Csallóköz gyöngyszemeként is emlegetnek. Sokan még ma is emlékeznek rá, amikor a híres francia tenger kutató, Jacques-Yves Cousteaukapitány csapata erre járt, és kutatásokat végzett a Tőkési-ágon. Az itteni vizet tisztának találták, és felfedeztek egy kizárólag itt élő édesvízi szivacsot. A szivacs olyan vízi állat, ami oxigéndús környezetet és tiszta vizet igényel. Így, ahol megjelenik, ott biztosan tiszta vizet találunk. Sajnos, a környezeti változások és a víz minőségének romlása érzékenyen érintik. 

Töltés a Kürti-szigetnél

Miután megismertük a Kürti-sziget élénk élővilágát, az út mentén haladva Dunatőkés irányába, a Cséfalvay-vízimalomhoz jutunk. A 6 méter átmérőjű malomkereket már messziről kiszúrhatjuk. A malomban ma a vízimalmokról szóló állandó kiállítás tekinthető meg:

Biciklizés és természetjárás

Az utóbbi években a környék szerteágazó kerékpárút rendszerrelgazdagodott, így nemcsak a tájat, a természetet csodálhatom meg tekerés közben, hanem kicsit sportolhatok is. Legutóbb a tőkési vízimalomnál járva kicsit meglepődtem, amikor holland biciklisekbe botlottam. Jóleső érzés, hogy érdekesnek találták ezt a tájat, és egyben érdemesnek arra, hogy ide jöjjenek. A Vásárút-Felsővámos-Csallóközkürt útvonalon minden évszakban szép élmény meglesni, megtapasztalni a természet változását. A Komárom-Csicsó vagy a Pozsony környéki Dunacsúny-Vajka-Csölösztő is kedvelt útvonal.

Felsővámos és Csallóközkürt között félúton

Hagyományok és minőségi termékek

Minden, ami nekünk természetes, az másnak óriási értéket jelenthet, így van ez a terményekkel, háztájival, a helyben termett zöldséggel, gyümölccsel vagy a csallóközi kézműves dolgokkal is. Magyarországon a falusi turizmus virágzása mellett az utóbbi években megszaporodtak az őstermelői piacok, ahol a helyi termelők portékáját kóstolhatják meg, vehetik meg az érdeklődők. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy már idehaza is van már ilyen kezdeményezés: a Csilizközi Őstermelői Piac. A piac havonta kerül megrendezésre a csiliznyáradi Platán panzió előtti réten.

Másik hagyományápoló rendezvény a vásárúti Rétesfesztivál, amit minden év májusában rendeznek meg a falu közepén. A fesztiválon nemcsak a finom réteseket kóstolhatjuk meg, hanem megnézhetjük, ahogy a helyi ügyes kezek évről évre megdöntik a leghosszabb rétes rekordját: Bugár Krisztina és csapata idén már 12. alkalommal több, mint 40 méter hosszú rétest készített. 

Igazából, a DAC meccs meglátogatása is hagyomány, az egyik legmaradandóbb élményeim közé tartozik. Jó két éve lehetett, amikor megláttam az egyik meccsen készült videófelvételt. A hangulatától libabőrös lett a karom. Már akkor elhatároztam, hogy ezt muszáj átélnem nekem is, így kedves barátnőmék szervezkedésének köszönhetően szeptemberben ott lehettem, és hallhattam azt a szurkolást, amit sok-sok focicsapat megirigyelhet.

A felejthetetlen hangulat és szurkolás a DAC-meccsen

És a végére egy-két kép, ami magáért beszél :)

Naplemente Vásárúton, a Dunánál
Naplemente Vásárúton, a Dunánál
Vásárúti hídnál
 És aki a bbiciklizések után mindig boldogan vár :)

Az eredeti cikk az Új Szó Utazás Extra rovatában jelent meg, 2018. november. 23.

Calabria, mia: Pizzo

Az elmúlt években Olaszország szinte mindig a mentsváram volt, amikor már nagyon meggyűrtek a mindennapok, elég volt 2-3 napot Olaszországban töltenem, és máris kisimult minden ráncom :) Így estem be egy szeptemberi napon a csizma orr-részében található Calabria tartományba. 

Lungomare, Pizzo, Calabria

Calabriát egyik oldalról a kristálytiszta Tirrén-tenger, másik oldalról pedig az ugyancsak többféle színben pompázó Jón-tenger fogja körbe. Szicíliától a Messina-szoros választja csak el. Tengerpartja 741 km hosszú, melyet arany és fehér homok, helyenként apró kavics borít. Emellett az Appennin-hegység vonulatai is megtalálhatók itt, az erdős területek nagy része nemzeti parkokként működik errefelé. 

A vidék tengereinek színe valószínűtlenül kék, partjaihoz közel pedig hegyek találhatók, így elég gyakori, hogy a strandok egy meredek sziklafal lábánál terülnek el: ez az egész lélegzetelállító egységet alkot. Calabria településeinek óvárosa hegyre, dombra, de mindenképp magaslatra épült, ami még egy kis különlegességet ad a tájképnek. Nem csoda, hogy a tartományt a tengerek közé szorult hegyek vidékeként is emlegetik. 

Ebben a tartományban a leghosszabb a turista szezon, hiszen a napsütéses órák száma igen magas, és az átlaghőmérséklet a leghidegebb hónapokban sem ereszkedik fagypont alá. A meleg éghajlat, a tenger gyönyörű színei, a homokos strandok és sziklás partok, a vad és titokzatos természet, a helyi ételek erőteljes és igazi ízvilága Calabriát olyan egyedülálló hellyé teszik, ahová szinte mindenki előszeretettel utazik. 

Látkép, Pizzo városa

Calabriát közben sok-sok ellentmondás is övezi. A szegénység és a korrupció egyaránt a mindennapok részei itt, de ezek ellenére ez az a tartomány, ami az olaszok legkedveltebb üdülőhelyének számít. A hosszú nyári szezont, az érintetlen partokat és a part menti rejtekhelyeket a milánói vagy a római látogatók egyformán imádják. Szóval, mindent összevetve nem véletlenül ajánlgatom mindenkinek, hogy Olaszországban elsősorban kis körutakat jó tenni, mert rengeteg látnivaló és megcsodálni való van abban az országban. Calabria is ilyen tartomány, és itt még a sok turistától sem kell tartanotok annyira, az aranyszabályt azért itt is vegyétek figyelembe: júliusban és augusztusban a nagy meleg, a sok ember miatt érdemes elkerülni ezt a vidéket is. Tudom, nem mindig kivitelezhető a szezonon kívüli utazás, de a nyugalom, és az az hangulat, amit ilyenkor kapunk: megfizethetetlen.

Tengerparti séta Pizzoban

Sajnos, eljutni Calabriába ma már nem olyan egyszerű tőlünk, mert a WizzAir beszüntette (az egyébként jól kihasznált és kedvelt) Budapest-Lamezia Terme járatát. Így marad az országon belüli repülés vagy a vonatozás Nápolyból, Rómából. Viszont, amint Calabriába értek, tanácsos azonnal autót bérelni, mert a tömegközlekedés nem a leggördülékenyebb errefelé, és a távolságok elég nagyok. Mivel akkor még nem vezettem, maradt a taxizás és a kisvárosból ki nem mozduló üzemmód, de nem bántam meg, mert Pizzo városka igazán jó kis hely volt. 

Olaszországban mindig Bed and Breakfastben szállok meg, mert egyrészt annyira magas minőségűek, másrészt így azonnal kapcsolatba kerülök a helyiekkel, akiket mindig megkérdezek a mit érdemes megnézni, hol érdemes enni témában. Pizzoban a Casa Angelieriben (http://www.casaangelieri.com) volt a szállásom, az óvárosi részen, ahová vasárnap késő este gördültünk be a taxival, vagyis a közelébe, mert a szűk sikátorok miatt csak gyalog lehetett megközelíteni a tengerparti szálláshelyet. Sok helyen szálltam meg már, de a Casa Angelieritől egyszerűen tátva maradt a szám. A kétszintes épületben 6-8 szobával, apartmannal üzemelő helyen nemcsak a kilátás, a kis udvar és a helyiek vendégszeretete is csodás volt. 

Kilátás a Casa Angelieriből, Pizzo

Pizzo Calabrio 

Pizzo tényleg nem egy nagy szám, de pont ezt imádtam benne. Még az sem vette el tőle a kedvem, hogy a Ciccio, a taxis elfelejtett értem jönni a reptérre, otthon felejtettem a kontaktlencse folyadékomat és az első napon a négyből úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. De mit nekem mindez, ha ott a tenger és ez a látvány tárult elém a szobámból:

Casa Angelieri, Pizzo, Calabria

Pizzoban megvolt minden, amit szeretek: az ódon óváros a kis sikátorokkal, a gyönyörű tengerpart, mosolygós emberek és a jó kis éttermek. A városnak két fő nevezetessége van: a Chiesetta di Piedigrotta, a parton található barlang-kápolna és a híres Tartufo jégkrém. Emellett, a központban van egy kis történelmi vár (Castello Murat) és sok-sok hangulatos étterem vár majd minket a főtéren, a Piazza della Repubblicán. 

Tartufo jégrémigazából egy kakaóporral bevont mogyorófagyiból készült óriási gombóc, közepén folyékony csokival. Természetesen nemcsak mogyorófagyiból készítik, a klasszikus mellett a pisztácia fagyival és tört pisztáciával beborított is nagyon népszerű nemcsak itt, hanem egész Dél-Olaszországban. A főteret körülvevő kávézókban az eredetit és különféle változatait is megkóstolhatjátok, a pincérek szinte éjjel-nappal fagylaltot készítenek. Az Bar Ercoleigazán jó választás lesz.

Tartufo jégkrém

Ha már az ételeknél tartunk, a Pepe Nero és La Lamparaéttermek kiváló helyszínei a friss halakból és tengeri herkentyűkből álló ebéd vagy vacsora elfogyasztásának. Amit különösen szeretek Olaszországban, ha kétszer ugyanabban az étteremben eszem, második alkalommal már törzsvendégként fogadnak és bánnak velem, a Pepe Neroban (https://www.facebook.com/pepeneropizzo/) sem volt másképp. Annyira kedvesek és előzékenyek ezekben a kis családi éttermekben, amihez foghatót eddig más országban nem igazán tapasztaltam.  

Egy jó kis tészta a zuhogó esőben a Pepe Neroban

A négy nap gyorsan elszállt a sok sétával, olvasással, tengerben megmártózással, viszont arra elég volt, hogy magával ragadjon, és megfogadjam, biztosan visszatérek még ide. Remélhetőleg hamarosan :)

Arrivederci Mia Cara Calabria!

Szieszta a főtéren, Pizzo (a kép készítéséhez a bácsik hozzájárultak)
Tengerpart, Pizzo
Panoráma, Pizzo
Útban a tenger felé, Pizzo
Nagyon szeles Calabria
Arrivederci!

Szardínia, a varázslat

A türkiz és megannyi színben pompázó tenger, a kellemes szél, az esténként a tengerparton sétálgató és mosolygó szárdok örökre belopták magukat a szívembe. Szardínia az a hely, ahová biztosan visszatérek még, sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy egyszer itt élek majd, annak ellenére, hogy csak egy kisvárost láttam belőle.

Szardínia (olaszul: Sardegna) Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Korzika között helyezkedik el a Földközi-tengeren. A sziget Olaszország különleges státusszal ellátott régiója, amelynek köszönhetően közigazgatási és kulturális autonómiával rendelkezik. A 24 000 km² területű szigetet kicsivel több, mint 1,5 millióan lakják, így egyáltalán nem nevezhető túlzsúfoltnak. Szardínia területének kétharmada dombvidék, és tengerpartjainak hossza majdnem 2000 km. Ennél már csak a napsütéses óráinak száma magasabb, meghaladja az évi 3000 órát. Az alacsony páratartalomnak köszönhetően a nyári forróság is könnyebben elviselhető a szigeten. A nyári forróság elviselését a levegő páratartalma mellett a domináns szelek, a sirokkó a misztrál is megkönnyítik. 

Megérkezés és közlekedés

Egy forró augusztusi napon, nagyon kimerítő időszak után érkeztem meg Alghero városába. Alapvetően nem utazom ennyire csúcsidőszakban, a sok turista és a nagy forróság miatt, de akkor pont abban az életszakaszban voltam, amikor muszáj volt elutaznom, és tengert látnom. Szardínia nagyon jó választás volt. Augusztus ellenére meglepően élhető volt a város, nem volt rengeteg turista és a szellő is kifejezetten jól jött, elviselhetőbbé tette a forróságot.  Igazából azt tudom tanácsolni, ha Szardínián vagytok, béreljetek autót vagy robogót, és járjátok körbe a szigetet, mert nagyon sok szép tengerparti szakasza van, az úthálózata pedig elég fejlett. A sziget összesen 3 nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik, – Alghero-Fertilia, Cagliari-Elmas, Olbia-Costa Smeralda– ahová a legtöbb fapados légitársaságnak közvetlen járata van. De természetesen a tengeri közlekedés is nagyon jól szervezett. Olaszországból és Szicíliából is modern kompokkal juthatunk el ide.

Egyszerűen lélegzetelállító, Alghero

Alghero, első benyomások

Mivel úgy alakult, hogy nem volt erőm és energiám utazgatni a szigeten, Alghero tökéletesen megfelelt arra, hogy a városnézős és a tengercsodálós hajlamomat is kiéljem. A Szardínia észak-nyugati részén található kisváros a sziget harmadik legnagyobb városa. Antik városrésze nagyon kis magával ragadó, a hangulatos kis utcákon az épületekre rácsodálkozva igazán jó elveszni kicsit. 

A szárd teregetési technika
Az ötletes házfalak

Minden nap rengeteget sétáltam, minden napszakban igyekeztem megcsodálni a tengert. Ez egyik dolog, amit imádok Olaszországban, az a mosolygó emberek mellett az a passeggiata, amikoris esténként szépen felöltöznek, és sétára indulnak az emberek, fiatalok, idősek egyaránt. Az idősek különösen szépen öltöznek, mosolyognak, örülnek egymásnak és nagy tereferézésbe kezdenek, amint meglátják egymást :)

A tengerpart

Egyszerűen valami csodás… Azt megfigyeltem, hogy a helyiek nem töltenek órákat a parton: kihozzák a kis napernyőjüket, megmártóznak, kicsit napoznak, és egy óra múlva hazamennek, majd később újra kiugornak. Algheroban gyalogosan két strand is elérhető: a városban található Lido és a pár kilométerre lévő Maria Pia. Viszont Alghero körül számos jó kis strand található még, ahová külön strand busszal utazhatunk el.

Egy kis idill a Maria Pia strandon…
és a helyénvaló üzenet: “egészen biztos, hogy előbb-utóbb ez vagy az lesz, így vagy úgy.” Fodor Ákos, gyűrű by fércművek

Minding csak a gasztro….

Azt töredelmesen be kell vallanom, nem vagyok egy nagy tengeri herkenytű és hal rajongó, így az étkezéssel kicsit mindig gondban voltam. Viszont van egy jó kis bevált trükköm, mindig megkérdezem a helyieket hová érdemes elmenni, hol lehet jókat enni – a tippekben eddig még soha nem csalódtam. Így jutottam el a városközpontban található Il Milese Foccaceriába (Via Garibaldi 11. https://www.facebook.com/ilmilese.focacceria/), ahol sorszámhúzással jó kis finomságokhoz, különböző ízű foccacciákhoz juthatunk. 

Foccaccia @Il Milese

A Villa Moscában (Via Antonio Gramsci 17., https://www.villamosca.it/en/) nation finom tésztát ettem, és még a kilátás is pazar volt. 

Ezen kívül, még ezt érdemes tudnotok a szárd gasztronómiáról: articsóka, pecorino sardo, orata, civraxu, mirtuszlikőr, vörös- és fehérbor, csak hogy pár helyi jellegzetességet említsek. A szardíniai articsókát a világ egyik legkiválóbbikaként tartják számon. De nemcsak a nagyon egészséges articsókát, a pecorino sajtot is nagy tisztelet övezi a szigeten. A két legfontosabb és legrégibb fajta, a fiore sardo és a pecorino sardo eredetvédett. Ha egy körteformájú, madzaggal átkötött sajtot látunk a boltokban, azt is bátran kóstoljuk meg: a tehéntejből készült perratával sokan nem bírnak betelni. És akkor a pillekönnyű házi ricottáról még nem is beszéltem.

A tészták közül a legérdekesebb a töltött culurgiones, amit többek között mentával kevert krumplival töltenek meg. 

Culurgiones

De hogy a torkok sem maradjanak szárazon: az itteni borok Itália legjobb borai közé tartoznak. Kóstoljátok meg a testes száraz vörösbort, a Cannonau-t vagy a fehér Vermentino-t.

love yourself 

Szardínia legszebb strandjai

Szardínia tengerpartjairól tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A víz gyönyörű színárnyalatokban játszik, a part homokos, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb partszakaszok egymást érik, így egyáltalán nem kell tömegnyomortól tartanotok. Elsősorban emiatt is szeretnék még visszatérni ide, hogy megnézzem, és kipróbáljam ezeket a strandokat: Spiagga della Pelosa, a legszebb;Costa Smeralda, a világhírűSpiagga di Piscinas, az aranyhomokos part; La Maddalena, a csodás panorámaCosta di Cala Mariolu, a barlang és a Spiagga di Chia, az apró csoda.

Alghero nappal
és este

Tudtátok, hogy a szárdok átlagéletkora 80 év, de egyáltalán nem ritka a 100+ életkor megérése sem? Vajon mi van emögött? A válasz tényleg egyértelmű: a sok mosoly, a nyugodtság, a stresszmentes életmód, a napsütés, a tenger, a pohár vörösbor és a mediterrán konyha remekei.

A dolce vita, az élet élvezetének mestersége.

A tengernél mindig kivirulok :)
… Szardíniára

Pár hasznos tudnivaló: Alghero WizzAir járatával közelíthető meg Budapestről.

Szállás tekintetében: Olaszországban mindig a Bed and Breakfasteket ajánlom.

Étterem, kajálás: hasonló árak vannak, mint Rómában. Egy tál tészta: 9-12 euró között mozog, a kiadós foccaccia 5-6 euró volt.

A hely, ami minden várakozásomat felülmúlta: Catherine’s Vineyard Cottages

Tudom, tudom, hogy a dolgok kategorizálása nem olyan jó dolog, hiszen semmi nem fekete vagy fehér, mégis, amikor van egy kis időm felkészülni az utazás előtt, imádom elképzelni, milyen lesz a hely, ahová készülök, morfondírozni azon, higgyek-e a fotóknak vagy sem és még sorolhatnám. Na, pontosan ez az, ami aztán a megérkezés után azonnali kategorizáláshoz vezet, igazából 3 kategóriához: a hely alulmúlja, semmi különös vagy egyszerűen minden várakozásomat felülmúlja. Ez utóbbi kategória győztese a Catherine’s Vineyard Cottages (http://www.catherinescottages.hu/cottages/).

balaton-osszel_8

Rengeteg varázslatos hely van Magyarországon, a Budapesttől egy órányira lévő Csákberény határában található házikókat már régóta kinéztem magamnak és majd kiugortam a bőrömből, amikor Enikő barátnőmnek hála a születésnapomkor végre eljutottam ide.

Ezek a házikók nem pusztán szálláshelyek, hanem egy olyan életérzést adnak, amellyel kevés helyen találkozhatunk. Igazából olyan, mintha valamilyen varázslatos birodalomban járnánk, a kis kék-fehér házikók, a gyönyörű medencék, a gondosan karbantartott pázsit és kertek, a saját termelésű vagy a helyi termelők termékeiből összeválogatott reggeli és persze az elmaradhatatlan minőség, egyediség. Emellett, a házikók tulajdonosának története sem mindennapi, hiszen az Angliában született Catherine Dickens édesanyja magyar volt és ő maga pedig nem más, mint Charles Dickens ükunokája.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mi a Kis Alma Házban szálltunk meg, ami 1-4 fő befogadására alkalmas. A házikók között vannak kisebbek és nagyobbak is, Catherine férje bátorításával mára már 8 házat épített és újított fel. Nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra, az ECO házat pl. napelemekkel látták el és sokmindent maguk termelnek vagy a környékbeli termelőktől szereznek be. Emellett, amit különösen imádtam, a részletek összhangja: a berendezés, a tárgyak, a dekoráció, minden tökéletesen beleillett a képbe és tökéletes egységet alkotott. Mindig örülök, hogy a részletek szeretetét viszontlátom valahol.

A házikókhoz két medence is tartozik, és ha ez még nem elég, a házakat csodás környezet veszi körül: levendula mezők, gyönyörű pázsit,  kertek és főleg nyugalom.

received_10208501523352834

received_10208507096532160

img_2044

img_2055

img_2149

És jöjjön a másik lenyűgöző medence:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Catherine’s Vineyard Cottages kiválóan alkalmas baráti hétvégékre, születésnapok ünneplésére vagy ha csak úgy egy kicsit el akartok tűnni a világ szeme elől.

IMG_2084.JPG

IMG_2079.JPG

Catherine és kedves csapata meleg szívvel vár Benneteket is!

IMG_2130 másolata.JPG

 

 

Szeresd Rómát, velem :)

Mostanra fogalmazódott meg bennem, miért is imádom Rómát annyira és érzem otthon magam ott azonnal. Róma az a hely, ami egyszerre laza, de mégis jól működő és szervezett, ahol az olaszos lazaságot megérezve azonnal ki tudok kapcsolni és átveszem a helyiek ritmusát, viszont Róma az a hely is, ahol az olasz kiszámíthatatlanság elkerülése miatt nem árt egy kis tudatosság sem: jó ha tudjuk, hogy működik a helyi közlekedés, hol jó megszállni, milyen jó kis éttermekben megkóstolni a felejthetetlen ízeket és még folytathatnám… Szóval, szeressétek Rómát, velem és tudatosan :)

20160610_110235

Érkezés az Örök Városba: mivel én jobban szeretem a kisebb reptereket, mindig Ciampino-ra érkezem, ahonnét a Terravison (www.terravison.eu) társasággal utazom be Róma Termini (központi) pályaudvarára. A buszjegyet a terminál csarnokában található kis kioskban vagy a buszon lehet megvenni – ezt jó szokás szerint időközönként változtatják :D – de pánikra semmi ok, mert a kígyózó sorok ellenére eddig még mindig felfértem a buszra és több társaság ajánlata közül is lehet választani. Hazafelé, vissza a reptérre viszont nem árt interneten megvásárolni a buszjegyet, így biztossá válik a helyünk az adott járaton és nem kell azon izgulnunk, kiérünk-e a reptérre vagy sem. A reptér 40 percre van a Terminitől (hajnalban és hétvégén), csúcsidőszakokban ez akár 60-70 is lehet.

IMG_1628

Hol szálljunk meg? Az eddigi tapasztalatok alapján elsősorban a bed and breakfasteket tudom meleg szívvel ajánlani, abból is kettőt, mindkettő a Cipro metróállomásnál van: az egyik a Domus Temporis (http://www.domustemporis.com/en/) és a La Roma di Camilla (http://www.laromadicamilla.com/) Mindkettő stílusos szobákkal rendelkezik, nagy a tisztaság és kiváló az ár-érték arány. Hotelben is szálltunk meg már, a Terminihez közel, a via Urbanán: Hotel Raffaello (www.hotelraffaello.it), ami elsősorban az elhelyezkedése miatt bizonyult jó választásnak. A jobb hotelek méregdrágák, így inkább ajánlom a BandB-ket vagy az Airbnb használatát.

És melyek azok a városrészek, ahol érdemes megszállnunk? Monti a Termininél, ezen belül is a via Urbana, Trastevere, a Campo de Fiori környéke vagy a Vatikán közelében, a Cipro metróállomás körül. A Cipro környékéért azért is rajongok annyira, mert alig van ott turista, viszont annál inkább láthatjuk és megélhetjük, hogyan élnek a rómaiak :)

IMG_2461.JPG

Római tömegközlekedés: ha valahol, akkor a tömegközlekedésen igazán érezhető az olaszos ritmus és virtus :D A metró használatát csak ajánlani tudom, jól jelzik az állomásokat és mivel még csak 2 vonal van, nem igazán lehet eltévedni. A metróvonalak egyelőre nagyrészt kikerülik a nevezetességektől hemzsegő belvárost, de ha valaki nem a központban száll meg, tökéletes közlekedési eszköz. És ami nagyon fontos, hogy hétvégén hosszabb ideig, egészen éjjel 1:30-ig jár (érdemes figyelni a kijelzőket). Ezen kívül rengeteg busszal és pár villamossal (főleg Trastevere-ben) találkozhatunk. Buszra én eddig csak egy alkalommal mertem szállni, nem egy életbiztosítás :))) Először is, nincs menetrend: annyit írnak ki, hogy a buszok kb. 5:30 és 23:30 között közlekednek, aztán jönnek, amikor éppen jönnek, a megállók kiszámításánál pedig semmi más nem működik, csak az intuíciónk :) A turisták körében a 40-es busz a legnépszerűbb, ami a Terminitől egészen a Vatikánig viszi az utasait. Terminit azért is fontos megjegyeznetek, mert itt találkozik a két metróvonal és több busz is innét indul az útjára.

20160610_110241.jpg

Nevezetességek, múzeumok: természetesen Rómában nem lehet kihagyni a kötelező köröket, még én sem tettem, annak ellenére, hogy nem bírom az embertömeget és túlságosan szeretem a nem turistás helyeket. Jah, és a múzeumokat sem bírom, sokkal inkább rajongok az utcák hangulatáért, ahogy az előző bejegyzésemben is olvashattátok.

Amit fontosnak tartok itt: a Trévi-kút nagyon szűk helyen van és hemzseg a turistáktól, csakúgy ahol a Spanyol lépcsőn is rengeteg ember üldögél mindig. Erre a két helyre érdemes reggel ellátogatni. A templomokba nincs belépő és érdemes mindegyikbe belesnetek, amelyik az utatokba esik, egyszerűen gyönyörűek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A templomok mellett, amit soha nem hagyok ki, az a Forum Romanum. Egyszerűen imádom, hogy a történelem falai között sétálhatok órákon át és minden egyes alkalommal rácsodálkozom azokra a varázslatos épületekre, romokra. A Forum Romanum a Colosseum mellett található és ugyanazzal a jeggyel látogatható mindkét nevezetesség. Érdemes a Forum Romanum bejáratánál jegyet venni, sokkal kevesebben vannak és így aztán a Colosseumba is gyorsabban bejuthatunk, ami nekem ugyanolyannak tűnt belülről mint kívülről, nem sok élményt adott.

IMG_2448

Rómának sikerült a ‘nem szeretem a múzeumokat’ zónámból is kimozgatnia :) Igaz, csak a legutóbbi alkalommal, de sikerült ellátogatnom a Capitolium múzeumába, jó kis élmény volt. Rómában még a múzeumok sem untatnak :) Csak ajánlani tudom Nektek is!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Főleg emiatt a káprázatos szökőkút miatt, ami a kijáratnál várt ránk:

IMG_2426IMG_2582IMG_2583

Ami még nagyon jó kis élmény, piacozás a Campo de Fiorin és séta a Villa Borghese parkban.

IMG_136220160611_104100

Az imádott articsóka :)

IMG_1640

A piaci kavalkádban javasolt az olasz termelőket megkeresnetek :)

20160610_104446.jpg

A Villa Borghesehez pedig sok-sok energiára van szükség, hogy a csodás kilátás után legyen erőnk csak egy kis töredékét bejárni ennek az óriási parknak.

És akkor jöjjön az egyik talán legfontosabb téma: ízek, éttermek, elégedettség :) Azt biztosan elmondhatom, rosszat még nem sikerült ennem Rómában. A megoldás nagyon egyszerű, tudni kell, melyik hely milyen és mennyire jó. És a jó helyekből nincs hiány, sőt! Jöjjenek akkor az én kis kedvenceim :)

Az első számú favorit, a Via Cipro és a Via Bragadin sarkán található kis étterem, a Rossovivo. És amit érdemes megkóstolni: válogatás a ház előételeiből (antipasti) és az articsókás spagettit :)

20130607_194733DSC03114

A hely nem olyan nagy, a kiszolgálás nagyon barátságos, az ízek pedig mennyeiek. A nyitvatartási időt érdemes a Tripadvisoron leellenőriznetek, de a néha kiszámíthatatlan nyitva tartás nem csak erre a helyre jellemző, így a Tripadvisor használata minden esetben erősen ajánlott :)

Trastevere negyede hemzseg a jó kis helyektől,  ezek közül kettőt ajánlanék. Az egyik, a Grazie e Graziella (http://www.graziaegraziella.it/wp/en/) a Santa Maria di Trastavere templom sarkában található és ezidáig itt találkoztam a legmosolygósabb pincérekkel, legvidámabb hangulattal :)
IMG_2391IMG_2396

Ami itt kiváló, az egyik római specialitás: cacio e pepe tészta, ami nagyon egyszerűen pecorino sajt és bors keverékét jelenti. Ezért is imádom az olasz konyhát: tökéletes alapanyagok, egyszerű ételek, felejthetetlen ízek :)

A másik jó kis hely, Trastevere csücskében, a folyóshoz közel a via dei Vascellari 29 szám alatt rejtőzik és Da Enzo al 29-nek hívják (http://www.daenzoal29.com/index.php?lang=en).

IMG_0809

Valahogy nem tudok betelni az articsókával, itt sikerült egy újabb római specialitást, a sült articsókát is megkóstolnom, hmmm…

IMG_0808

A hely nagyon picike, asztalt kapni inkább délben lehetséges, este hosszabb várakozásra készüljetek.

Amit még nem érdemes kihagyni a Via Nazionale mentén lévő, a Via Milano-ról nyíló Open Colonna éttermet (http://antonellocolonna.it/open/en/city-lunch-rome/), amit egy kedves barátnőm ajánlott még régebben. A Michelin-csillagos séf, Antonello Colonna éttermében hétköznap korlátlan fogyasztású büféasztallal várja a vendégeket. Az ízorgia mellett az sem utolsó, hogy az étterem egy múzeum első emeletén helyezkedik el.

A felsoroltak mellett minden olyan helyre érdemes betévednünk, ahol csak olaszok ülnek, emellett fagyit bárhol és bármikor, cappuccino-t csak délelőtt, pizzát csak este fogyasszunk, ha olyan nettek és fittek szeretnénk lenni mint az olaszok :)

Apropó, pizza! A Cipro környéke nemcsak a Rossovivo miatt kihagyhatatlan, hanem itt van a város egyik legjobb pizzázója, ahol a négyszögletes, vágott pizzát kilóban mérik :) Pizzarium Bonci, via della Meloria 43 (https://www.facebook.com/pages/Pizzarium/157316287629478)

IMG_2376

Biztonság: mindig biztonságban érzem magam Rómában, ami egyfajta esztétikai élmény is :) A párizsi terroresemény óta fegyveres katonák állnak minden metróállomásnál, nevezetességnél. Az apropó nagyon szomorú :( viszont a jóképű katonákat szemlélni nem egy utolsó dolog :P

Ha bármi kérdésetek van még az imádott városról, írjatok nyugodtan :)

Arrivederci Mia Cara Roma!

IMG_2320

 

 

Meseország Vol.2./Az ámulatba ejtő Káli Art Inn

A jó kis borkúriás ebéd után Köveskál felé vettük az irányt és így jutottunk el a Káli-medence közepén fekvő, megannyi meglepetést tartogató községbe, amit a térség ékköveként is emlegetnek.

A településről bővebben a honlapjukon olvashattok: http://www.koveskal.hu Nem igazán láttam még olyan kis községet, ahol ennyi csoda egy helyen tömörült volna… Gondolok itt a stílusos szálláshelyekre és a sok-sok kiváló étteremre, amik annyira népszerűek, hogy asztalfoglalás nélkül nem nagyon lehet helyet kapni bennük.

Uzsonna gyanánt kipróbáltuk a Mi a kő: http://www.mia-ko.hu desszertjeit. A palacsinta hibátlan volt, de a diótortára sem volt panaszunk :)

1.JPG

Majd tettünk egy kis sétát a faluban, a Pálffy Pincészet borteraszát semmiképp ne hagyjátok ki, ha erre jártok: http://www.palffypinceszet.hu Annyira kedves fogadtatásban volt részünk, alapos és érdekes ismertetést kaptunk a borokról, a vidékről pedig csak egy gyors vacsorára estünk be. Az is nagyon fontos, hogy saját termést használnak, még rackajuhokat is tenyésztenek.

Másnap délután pedig felfedeztük azt a helyet, ami számomra a Liszkay-borkúria mellett a másik nagy csodát jelentette, ellátogattunk a Káli Art Innbe. Mindenképp nézzétek át a hely oldalát: http://www.kaliartinn.hu

A Káli Art Inn megtestesíti számomra mindazt, ami a stílust, az egyediséget, az eleganciát, a szépséget, a minőséget, a profizmust és nem utolsó sorban a nyugalmat jelenti. Mindezeket egy helyen megtalálni nem egyszerű feladat, ezért olyan rettenetesen jó érzés, rálelni egy-egy ilyen drágakőre.

Ahogy a köveskáli főútról befordulva beléptünk ebbe az elsőre kicsinek tűnő udvarba, elállt a lélegzetünk és azonnal mosolyra húzódott a szánk. Megérkeztünk a tökéletes édes életérzés, semmitevés helyszínére.

5a.JPG

6.JPG

8.JPG

Természetesen azonnal otthon éreztük magunkat itt is, hozzáértő és kedves kiszolgálással, finomságokkal találkoztunk és mivel a szállóvendégek éppen túráztak a környéken, nyugodtan be tudtuk barangolni az egész birtokot.

Közben a “munka” sem maradhatott el :)))

11a

Az étkészlet szinte összes darabját régiségekből állították össze, így a csokitortánk is két különböző Zsolnay tányérkán érkezett és amit a gyönyörű októberi időnek hála a hangulatos kis lugasban fogyaszthattuk el.

11.JPG

10

A jó kis kávézás után elindultunk és nyakunkba vettük a birtokot. A fotók magukért beszélnek majd, tartsatok velünk :)

12

13

14

És akkor a csoda tovább folytatódott…

15

17.JPG

A színek is varászlatosak voltak :)

20.JPG

Amikor a kis veteményeskerthez értünk, előkerült a tulajdonos is, így Csabától megtudtuk, hogy ez a kis kert látja el fűszerrel és egyéb földi jóval az éttermet és teszi még ízletesebbé az amúgy is nagyon finom fogásokat.

23.JPG

Ha erre jártok, a Káli Art Inn kötelező látnivaló, de persze célirányosan is jó kis élmény legyen szó akár esküvőről, baráti összejövetelről vagy egy ‘csak úgy’ hétvégéről.

Mi biztosan visszatérünk ide még :)))

27

Meseország Vol. 1./A varázslatos Liszkay-borkúria

A Káli-medencéért már régóta lelkesedem, hisz már jó ideje raktározom magamban azokat a gyönyörű képeket, amiket erről a térségről láttok úton útfélen. És akkor még sorolhatnám tovább, a kiváló gasztronómiai híreket, újdonságokat, az egyedülálló szálláshelyeket, a toszkán párhuzamot, ami miatt nem volt kérdés, hová is utazzunk Enikőmmel azon az októberi hosszú hétvégén, amikor úgy éreztük, megint olyan jó lenne kicsit kiesni a mindennapi darálóból, a holtfáradttá tévő mókuskerékből. És akkor még csak nem is sejtettem, milyen mesés vidékre látogatunk el azon a szép őszi hétvégén. Vigyázat, nagyon-nagyon elfogult bejegyzések következnek! :)

Mivel rengeteg a látnivaló és csodás hely a térségben, nem hagyhattam ki a felkészülést, amihez a We love Balaton honlapja: http://www.welovebalaton.hu nyújtotta a legjobb segítséget. Érdemes átnéznetek az összes kális és a Balaton-felvidékről szóló bejegyzésüket.

A Káli-medencét legjobb autóval bejárni, Budapestről 2 óra alatt ideértek. Amikor elhagytuk Veszprémet, már éreztem, hogy varászlatos helyre érkezünk és az első szó, ami eszembe jutott ez volt: Meseországban járunk. Olyan országban ahol minden valódi és igazi, ahol örömtelik a mindennapok, szertartásokkal telik az ünnepek, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését, aminek lakói azt mondják, amit gondolnak, és azt teszik, amit mondanak – mennyire jó lenne, ha ez a mindennapjainkban is így működne…

Meseországgal szerencsére máshol is találkozhattok Magyarországon, mégpedig Észak-Baranyában, ahol Alsómocsolád agilis polgármesterének, Dicső Lászlónak köszönhetően létrejött a meséket, a hagyományokat őrző a Mocsoládia nevet viselő kezdeményezés: http://www.mocsoladika.hu “Mert Mocsoládiában a mesék soha nem érnek véget, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék ezek, éltető mesék. Az ember meséi.”

Visszakanyarodva a Káli-medencéhez, az első utunk Monoszló mellé a Liszkay-borkúriához vezetett. Ahhoz a borkúriához, amit sokan teljesen megérdemelten a magyar Toszkána gyöngyszemének neveznek.

Az egykori romos présházból kialakított pazar borkúriától és környezetétől szó szerint tátva maradt a szám, minden várakozásomat felülmúlta a látvány. Nagyon sok szép képet és minden információt megtaláltok a honlapjukon: http://www.liszkay.com

1.JPG

Miután leparkoltunk és a bejáratot keresve megkerültük a kúriát, azonnal megállapítottuk Enikővel, olyan mintha valaki magánbirtokán sétálgatnánk és ahogy beléptünk az éttermi részbe, már semmi kétségünk nem volt afelől: hazatértünk :)

Elsőként a  kandallót szúrtuk ki, a letisztult berendezés, a fények elragadóak voltak. Amíg vártunk az ebédünkre, a kandallónál üldögélve csodálhattuk meg ezeket. 6101112

Nemcsak a gyönyörű borkúria és táj miatt különleges ez a hely, hanem a a vidéken ritkaságnak számító vörösbortermelés miatt is. A hajdan kékszőlős dűlő jellegét a tulajdonos Liszkay Mihály szerint nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hiszen a monoszlói Pangyér-dűlő ma Magyarország egyik legértékesebb szőlőterülete. A Cabernet Franc Giulia-t semmiképp ne hagyjátok ki :)

5

Az ízek kiválóak voltak, a kiszolgálás kifogástalan, azonnal ki tudtunk kapcsolni és otthon érezni magunkat.

És akinek ezt a feledhetetlen élményt köszönhetjük, Liszkay Úr, aki már az asztalfoglaláskor belopta magát a szívembe, hisz legnagyobb meglepetésemre tulajdonosként ő vette fel a kagylót és bár tele volt az étterem egy borkóstoló miatt, megígérte, hogy helyet szorít nekünk :) Sőt, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk, igazi házigazdaként mindig volt egy-egy kedves szava hozzánk, kis története, mosolya, ami még emlékezetesebbé tette a látogatásunkat.

Ha Ti is szeretnétek őt megismerni, hajrá! Esténként még zongorázni is szokott a vendégeinek :)

13

Biztos vagyok benne, hogy az ő külföldi élettapasztalata, a minőség szeretete mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a Liszkay-borkúria ilyen pompás, meseszerű hely legyen. És akkor még a vidámságot nem is említettem :)

18

Természetesen az erkélyes fotót nem hagyhattuk ki :)

14

És persze ebéd után még jól körülnéztünk a birtokon…

151719

Az imádott felhőim is lenyűgözőek voltak…

242223

Én még biztosan visszatérek ide, velem tartotok?

16

NYC első nap: Central Park és környéke

A legvégén írok majd egy bejegyzést a benyomásokról, hasznos tudnivalókról és tanácsokról, ami jól jöhet mindenkinek, aki a Nagy Almába szeretne látogatni, de addigis jöjjenek a New Yorkban töltött napjaim részleteiben.

Mielőtt útrakelek, főleg mikor egyedül utazom és feszes napokat tervezek be, megnyomok egy kis varázsgombot és elképzelem, hogy minden pontosan, a terveim szerint halad: nem késik a gép, gyorsan áthaladok az útlevélellenőrzésen, nem történik semmi kellemetlenség, mindenki kedves lesz… Lehet, hogy most mosolyogtok ezen, de MŰKÖDIK! ;)

New Yorkban azért volt ez különösen fontos, mert igazi horror sztorikat mesélt mindenki az országba történő belépésről, a sok várakozásról, az immigration officerek nem épp kedvességéről, ezért a “minden a terv szerint halad” mellett még készültem egy jóadag türelemmel és rugalmassággal is. Szerencsére, nem igazán volt rá szükségem… Ahogy leszálltam a gépről, azonnal  megfogott a JFK hangulata, minden emberléptékű volt: nem kellett rengeteget gyalogolni, – ellenben Heathrow-val, ahol a váróból a kapuig eljutnom ‘csak’ 30 percembe telt – kedd este lévén  pillanatok alatt sikerült belépnem az országba, miközben a szigorúnak tűnő immigration officer azzal viccelődött, mikor látogatom meg őt legközelebb, és nem hiszi el, hogy nem jártam még az Államokban! Szóval, erre varrjak gombot :)

A terminálokat összekötő ingyenes vonattal gyorsan kijutottam a parkolóba, ahonnét Queens felé vettük az irányt.  Queensről írok még majd bővebben, elöljáróban annyit, hogy kifejezetten örültem annak, hogy nem Manhattanben laktam, hiszen olyan helyekre is sikerült eljutnom így, amik tipikusan kiesnek a turisták látóköréből.

Jah, és hadd ne mondjam, az időjárás mennyire tökéletes volt: október 2-án este hatkor 28 fok! Annyira, de annyira jólesett! Főleg, hogy szinte csak nyári cuccot vittem magammal :) Még aznap este megvettem a Metrocard-omat, ujjongva fedeztem fel, hogy Queens tele van régi temetőkkel, láttam esti fényárban úszni Manhattan felhőkarcolóit.

Másnap kezdetét vette a kaland: reggel kísérettel metróztam be Manhattanbe, ami azért is volt nagyon jó, mert hallottam pár tippet, mire figyeljek oda.  És ami még azért is esett nagyon jól, mert bár imádok térképet olvasni és tájékozódni, amikor megláttam NYC metrótérképét, nem kis rémület fogott el… Gyorsan memorizáltam a hazafelé utat, az uptown és downtown vonalak és a local és express vonatok közti különbséget. Másnap már annyira belejöttem, hogy mikor útbaigazítást kértek tőlem, azonnal tudtam a választ. Oh, well I’m a New Yorker!

new-york-metro-map

A pillanatot, amikor feljöttem a metróból a Bryant Parknál és a napsütésben megláttam a park fölé tornyosuló felhőkarcolókat, soha nem felejtem el. A New York Public Library tövében lévő kis park igazi menedék a zsúfolt sugárutak mentén, a könyvtárra még visszatérek.

DSC03728

A parkon át a Sixth Avenue felé vettem az irányt és közben szembe jött a már otthon kinézett ‘utcakép felirat’ :)

DSC03758

És jöhetett a Central Park, amiről azt hittem, sikerült egy kis darabját megnéznem, tévedtem…

1391661_10151687078222361_1912956730_n

A képek magukért beszélnek:

20131002_095852DSC03779DSC03778

Central Park az ország első tájkertje volt, a hatalmas parkot 1858-ban tervezték. Húsz éven át többezer munkás dolgozott azon, hogy a mocsarak lecsapolásával, a tavak átalakításával és a sziklás terek kialakításával a pihenni vágyó helyiek számára idilli környezetet teremtsen. Mindez annyira jól sikerült, hogy a parkban az édes semmitevés mellett ma már kezdvünkre úszhatunk, korcsolyázhatunk, csónakázhatunk vagy akár a nagyon népszerű kocogásnak is szentelhetjük az időnket. Nagyon tanácsos kerékpárt bérelni, mert gyalog gyorsan elfárad az ember.

Do what you love, love what you do and LOOK :)

DSC03799DSC03806

A 110th Street, a Fith Avenue, a 59th Street és Central Park West között elterülő parkban számos látnivaló akad: Central Park Zoo, The Mall, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Belvedere Castle, Shakespeare Garden vagy a Jacqueline Kennedy Onassis Reservoir és még sorolhatnánk.

A hosszú utazás után nem voltam igazán formában, ezért gondoltam, csak úgy sétálgatok, úgyis visszatérek majd ide az egy hét alatt. Sikerült megnéznem a Mallt és a Bethesda Terrace-t, a csónakházat és az Alice in Wonderland szobrot.

DSC03791DSC03849 DSC03817 DSC03826 DSC03831 DSC03833

Természetesen a hintó sem maradhatott ki.

DSC03860

Október azért is ideális hónap, mert gyönyörű idő van, kevés a turista és sokkal nagyobb az esélye annak, hogy lépten-nyomon helyiekbe botlunk. Így volt ez a parkban is: kocogó és csónakázó helyiek, kisiskolások, akik tanárjuk segítségével ismerkedtek a park növényeivel, ráérősen sétálgató idősek, egyszerre 10 kutyát pórázon sétáltató pasi.

DSC03845

Sajnos, a parkba nem sikerült visszatérnem, de erről majd az utolsó napi bejegyzésben…

Ezután visszatértem a könyvtárhoz, ami végig a fő hadiszállásom volt: free WIFI és tiszta mosdó, emellett még az épület is gyönyörű és Sex and the City rajongók számára kötelező. Na, de félretéve a praktikus és lányos dolgokat pár szó a csodás épületről: a könyvtár bejáratánál két márványoroszlán látható (Patience és Fortitude), a második emeleti Rose Main Reading Room a maga 90 és fél méterével a világ egyik leghosszabb olvasóterme és nem utolsósorban itt megcsodálhatjuk az igazi Micimackót és a 48 fennmaradt Gutenberg-biblia egyikét.

new-york-library

DSC03883 DSC03880 DSC03878 DSC03885

A könyvtár estefelé

20131007_183938

Következő napon Midtown North (Grand Central, Rockefeller Center és tovább az Ötödik sugárúton) következik… Tartsatok velem!

Malmö és a svéd modell

Év elején rövid bejegyzéseket kívántam magamnak, de rá kellett jönnöm, képtelen vagyok ennek eleget tenni. Vigyázat, újabb hosszú bejegyzés következik! Svédországban járva egyszerűen nem tudtam elmenni a svéd jóléti állam témaköre mellett, hiszen amint már földet értem azon járt az agyam, mi a titok? Mi van a kiegyensúlyozott életszínvonal mögött?

Svédország gyéren lakottsága már landolásnál szemet szúrt. Nem szoktam repülőgépből fotózni, de meseszerű látvány fogadott, a márciusban befagyott kis tavakról nem is beszélve! A Jééé, egy befagyott tó! mondat valahogy végigkísérte az egész svéd tartózkodást, nem bírtam betelni ezzel a jelenséggel…

DSC01923

DSC02225

A többszöri egyedül utazás után felüdülés volt baráti látogatást tenni külföldön: Malmöben az idegenvezetésre egyáltalán nem panaszkodhatok :)

Meglepő módon, nem készültem fel Malmöből, hagytam hogy elvarázsoljon ez a kis tengerparti városka. És el is varázsolt, azonnal, első látásra: a szép rendezett utcák, a kocogó svédek, a régi és új épületek harmóniája, a kardamonos péksütik, a babakocsit tologató apukák, az óriási parkok és persze a tenger. Malmöt egyszerűen – lehetőleg nyáron – látnotok kell!

Turning Torso, Malmö jelképe

 

 

DSC02238

 

DSC01944

Mindig is tudtam, hogy a skandináv államokban magas az életszínvonal, ideje volt a saját szememmel meggyőződni erről: még Malmöben elhatároztam, áttanulmányozom a jóléti társadalom témakörét és igyekszem megragadni annak lényegét. Sikerült egy jó kis összefoglalót találnom a svéd jóléti modellről (Pogátsa Zoltán blogbejegyzése), egy olyan magas bizalomra épülő társadalomról, amit semleges mintaállamként és az egyenjogúság bölcsőjeként is emlegetnek. A svédek korán rájöttek arra, hogy amíg a társadalmuk nagy részének nincs vagyona és az emberek munkaadójuktól függenek, addig nem tudnak elkötelezett állampolgárként részt venni a közügyek intézésében, ergo csakis a független és képzett középosztály képes minőségi állampolgári részvételre és egy jól működő demokrácia fenntartására. Ezért mindent megtettek azért, hogy a munkásosztály mellett a középosztályt is támogassák, pl. a magas adók ellenébe magas színvonalú ingyenes oktatás, egészségügy és munkából való távolmaradás támogatása (gyermekvállalás és nevelés, tanulás) jár. A liberális berendezkedés célja a társadalom tagjainak függetlenítése volt: a felnőtté váló gyerekeknek a szülőktől való leválásától az idősek önellátásáig.

DSC01974

DSC02253

Emellett nagy hangsúlyt fektettek a magas foglalkoztatásra is, így az alacsonyabb hozzáadott értékű munkahelyeket a piaci árnál magasabban fizették, a különbséget pedig más forrásokból fedezték. Továbbá a munkahelyeket és folyamatokat automatizálták, a felszabaduló munkaerőt pedig továbbképezték, a foglalkoztatás pedig egyre csak növekedett.

Amit még fontos kiemelni, az iparosodás kérdése: Svédországban az iparosodás meglehetősen későn indult meg, de a nagyvállalatok és a svéd leleményesség előtérbe helyezése annál nagyobb szerephez jutott. A nagyvállalati modell egyértelműen a fejlődést szolgálta, a Skanska, Ericsson, Saab, Volvo vagy IKEA világhírűvé nőtte ki magát. A letisztult formák szeretete mellett viszont a humor sem hiányozhat:

DSC02241

A gyermekvállalás és nevelés rendszere is csodálatra méltó: a nyugati államokban ritkaságnak számító 16 hónapos szülési szabadság, amiből 90 napot kötelezően az apának kell kivennie, a fennmaradó részt megegyezés szerint osztják fel egymás között. Minden gyermek után 480 nap(!) fizetett szabadság jár, amik a gyermek 8 éves koráig fel kell használniuk a szülőknek. Ennek köszönhetően Svédországban nagyon magas a születési arány. És akkor még a babakocsit tologató apukák mellett a házimunkát végző magukra adó , igényes férfiakat nem is említettem! Kell ennél több?!

DSC02244

Sikerült átkelnem Európa leghosszabb és talán egyik legszebb hídján, és Koppenhágában töltenem pár órát.

DSC02270

 

Természetesen az első utam a parkban található városi temetőbe vezetett. Mivel a temetőlátogatás már rituálévá vált, elmondhatom, tényleg nagyon árulkodó az egyes nemzetek temetkezési szokása: a sírhelyek, elhelyezés szinte mindent elárul az adott népről. A temető parkba helyezése azonnal nagyon szimpatikus volt, az egyszerű és ötletes formákat, a kis padokat és székeket mindjárt a szívembe zártam.

DSC02102

DSC02090

DSC02107

és végezetül a régi kikötő, Nyhavn

DSC02154

Ezerarcú Prága, második nap: Hradzsin, Kisoldal és Kampa

Másnap újra nyakamba vettem a várost, és bebarangoltam a Károly-híd túloldalán található Várnegyedet, Kisoldalt és Kampát. Minden ilyen utazás alkalmával igyekszem olyan autentikus városrészeket, utcákat is felfedezni, ami nem hemzseg a turistáktól, és azonnal mehet a rácsodálkozás. Rácsodálkozás a gyönyörű épületekre, apró szegletekre, szűk kis utcákra, akkor ott a napsütésre, a levegő illatára…

Mire a végére érek, látni fogjátok majd, nagyon sokminden kimaradt: maga a vár, a Szent Vitus-székesegyház, az Arany utcácska, Petřín, U Fleků vagy a vízibiciklizés a Moldván. Valahogy most nem is bántam ezt, hiszen úgyis visszatérek még ide, és bepótolom, és így lehetőséget kapok arra, hogy egy ismerős helyen ismeretlen dolgok ejtsenek ámulatba.

A Várnegyedben kifejezetten ügyeltem arra, hogy elkerüljem a tömeghelyeket, de voltak részek, ahol ezt nyilván nem tudtam megtenni, és bizony egy kőoszlopba kellett kapaszkodnom, nehogy a mellettem elrobogó orosz turistacsapat magával sodorjon, ááá! A Károly-hidat aznap reggel kihagytam, és a negyedbe a Mánesuv-hídon át érkeztem. Az útikönyv szerint a régi várlépcsőkön keresztül érdemes felmászni a várba, aminek lélegzetelállító kilátás a jutalma. Nem bántam meg!

Hradzsin-tér

és a panoráma

A prágai vár Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és maga a vár a világ legnagyobb ősi vára, ami a régi időkben a cseh királyok lakhelyéül szolgált, ma pedig a cseh köztársasági elnök székhelye. Ígérem, legközelebb jól szemügyre veszem a várat és a körülötte lévő nevezetességeket is, de igazából két dolog érdekelt míg a tikkasztó hőségben a negyed utcáit róttam: a csodálatos barokk Loreta templom és a kis utcácskák, különösen az Újvilág.

A templom a Hradzsin téri bejárattól nyugatra sétálva található. A Loreta Csehország egyik legjelentősebb keresztény zarándokhelye Eredete az ellenreformációig nyúlik vissza, amikor a Habsburgok a katolicizmus hatásának erősödését remélve birodalmukban több helyen is felépítették a loretói Santa Casa mását. A legenda szerint az eredeti Santa Casa-t – a Szent Család háza, ahol Máriának megjelent Gábriel arkangyal, hogy meghirdesse Jézus születését – az angyalok Loretóba menekítették ki Názáretből a 13. században.

Az Újvilág utca után kutatva még ez a gyönyörűszép park is az utamba került:

A templomtól északra fekszik Prága legbájosabb és tényleg legháborítatlanabb negyede, az Újvilág utca és környéke. Ez a rész korábban a Várnegyed legszegényebb része volt, mára galériák találhatók itt, és művészek lakják.

A Kisoldal a vár lábától egészen a Moldva partjáig húzódik, és sokan Prága legszebb részének tartják a hangulatos hagyományos kis éttermek, gyönyörű épületek, templomok, macskaköves utcák miatt. A Kisoldal a cseh kormány központja is egyben, számos minisztérium, nagykövetség is ebben a városrészben található.

Innét nem messze egy kis híd vezet Kampa-szigetére, ami az édes semmittevés fellegvára. A békés zöld sziget remek kikapcsolódást nyújt a nyüzsgő Prága közepén. Ottjártamkor tartották a 2002-es árvíz tízéves évfordulóját, így szerte a városban plakátok formájában emlékeztek meg erről a sajnálatos eseményről. Mindenképp bámulatra és tiszteletre méltó a prágaiak összefogása és hatékonysága, hiszen az árvíz nagyon szörnyű volt.

Václav Havel forever!

Kilátás a Kampáról

Na, és persze a híres Lennon-fal a Let it beer felirattal sem maradhat ki. Még egy sárga tengeralattjárót festő lányt is sikerült lencsevégre kapnom :)

Jah, és a prágaiak modern művészet iránti szeretete is nagyon figyelemre méltó!

Szóval, HAPPY PRAGUE :)

Nekem a Balaton a Riviéra

Balaton, egy újabb nagy szerelem…

Balaton, ami mindenkinek mást, annyi mindent jelent. A víz illata, amitől mai napig jó érzés tölt el, amint beleszagolok a levegőbe, a sajtos-tejfölös lángos, a gyerekzsivaj, a badacsonyi borok, a révfülöpi strand, a gyerekkori balatonalmádi emlékek, a főtt kukorica,  az első gofri, a zsibvásár, sorolhatnám. Megannyi apró, gyönyörű benyomás, amikor mindjárt a ‘hazaérkezés’ mámora fog el, amint megpillantom ezt a tájat.

Nekem bizony a Tündérországot jelenti, ahol nagyszülőként éldegélünk majd, nyaranta sok-sok apró unokával körülvéve. Magamat ismerve biztosan valamilyen helyi civil szervezetbe tömörülök, és azon munkálkodom, hogyan fejlesszük a térséget, miközben az oly sokszor felidézett gyerekkori ízvilág miatt megalapítom a ‘Főzzünk Sparhelten’ mozgalmat, és a strandon egészséges nagymama ételeket árulunk majd :)

Mit is tud a sparhelt? Sparhelt

És egy kis Balaton-fejlesztés téma: Balaton és a luxus

Mielőtt jönnének a képek, amik magukért beszélnek, előre bocsájtom: szigorúan Északi-part függő vagyok, valahogy nem tudok betelni vele.

Enikő barátnőmmel kétnapos kiruccanást tettünk, a menetrend Badacsony-Tihany-Balatonfüred volt ezúttal. A kirándulás nagyon jól sikerült, a strandolás nem hiányzott, a sok-sok séta és beszélgetés így is felejthetetlen volt!

Első nap nyakunkba vettük a badacsonyi ‘hegyet’, fröccsöztünk, vacsora a Szeremley Borházban, beazonosíthatatlan stílusú zenekar koncertje a parton, ó jaj :)

Imádom a badacsonyi mediterrán hangulatot. Íme, a kedvenc házam

Még mielőtt felfedeztük volna a borosházakat, rövid sétát tettünk a parton. A zsibvásári hangulat persze minket is elkapott, de csak jó értelemben, a még több vigyorgásért :)

P1070332

A teljesség kedvéért :) Az igazság hangja szerint: ‘Változatos, bizarr ötletek megvalósításával éled az életed.’ NO COMMENT :)

A nagy világmegváltó gondolatok után jöhet a séta és a megérdemelt fröccsözés

Fröccs a Kisfaludy-házban

P1070350

Vacsora a Szeremley-Borházban (www.szeremleyborhaz.hu)

Kis lány nagy hordóval :)

DSC01078

Panoráma

És a finom borok mellé egy kis desszert is jár

Másnap, a kiadós alvás után Tihany felé vettük az irányt, levendula-mezők után kutatva. A levendulákról lecsúsztunk, de helyette ez a gyönyörű látvány fogadott minket Aszófő határában, mintha Toszkánában jártunk volna:

P1070375

És akkor a füredi látképek

DSC01115

I ♥ London, Hampstead My Love

London, hmmm…, a mindent elsöprő szerelem, az azonnali és örök vonzalom, a jóleső bizsergés, amit akkor éreztem, amikor először jártam ebben a különleges világvárosban, és a haladéktalanul csilingelő belső hang: itt szeretnék élni!

Nahát, ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni! Közel két éven át éltem Londonban, hihetetlen élményeimről és tapasztalataimról hetekig tudnék mesélni, megállás nélkül!

De inkább életképeket, benyomásokat mutatok be Nektek, és mindenkit arra biztatok, látogasson el oda, lehetőleg tavasszal.

Tavasz Londonban

London tavasszal a leggyönyörűbb: a télen is zöldellő fű még zöldebb, csodálatos színű virágágyak borítják az egész várost, ragyogó napsütés (az esős, ködös Albion-képzet városi legenda, mindig megcáfolom!), parkokban ücsörgő és nyugágyakban(!) fekvő emberek, azonnal elvarázsol.

Pár hónapos angliai tartózkodás után, bár a térkép szerint tudtam, hogy Európában vagyok, érezhetően külön világba csöppentem, egy olyan szigetországba, ahol minden és mindenki hajlott a különcségre és egyediségre, a szó jó értelmében. Bevallom, nem nagyon esett nehezemre beleszeretni ebbe az ‘páratlanság’-ba, és nyomban Alice a Csodaországban-üzemmódba kapcsoltam.

Örömmel és nagy lelkesedéssel csodálkoztam rá a körülöttem lévő világra, viszont néha jólesett egy kis európai hangulatú városrészbe ‘menekülni’: Hampsteadbe.

London óriási, és még annál is nagyobb, (odaköltözésem után még hónapokig lázba jöttem attól, hogy doubledeckeren utazom éppen, vagy a Piccadilly Circus villogó fényeit bámulom) így nagyon szerencsés voltam, mert Északnyugat-Londonban laktam, 15 percre Hampsteadtől.

Hampstead, az északnyugati városrész a maga macskaköves utcáival, helyiekkel, kisboltokkal, hangulatos házaival és pub-okkal, tökéletes hely a feltöltődésre. És akkor a pompás parkot, a nagy kedvencet, Hampstead Heath-t még nem is említettem.

Hamsptead London egyik legeldugottabb és egyben legdrágább szeglete, a képeket látva talán nem is csodálkozunk ezen:

Hampstead Heath szintén nagyon sok látnivalót rejt magában, és filmes stábok közkedvelt helyének számít. A mintegy 324 hektáron elterülő park kis híján külön városrészt alkot, zegzugos erdei utakkal, tisztásokkal, a káprázatos panorámát nyújtó Parliament Hill-el és az ékes Kenwood House-sal.

A Parliament Hill-re felsétálva lenyűgöző látvány tárul elénk: Tisztán kivehető a London Eye, a Szent Pál katedrális épülete, szinte egész Kelet-London a lábunk előtt hever:

És még a padok is szép kis üzeneteket közvetítenek:

Kenwood House és környéke

A 18. századi belsővel bíró ház, ami többek között a Guinness-család tulajdonában is volt, ma múzeumként működik és számos koncert színhelye is egyben.                                          

Rengetegszer ültem ki ide napozni egy doboz eper és könyvek társaságában :)

28

A park bebarangolása után kihagyhatatlan élmény a szomszédos Highgate Village megtekintéseés a MEGLEPETÉS :) Highgate Cemetery, a kötelező temető-adag nem maradhat ki!

A 19. században nyílt temető igazi látványosság, ámulatba ejtő sírkövekkel és mauzóleumokkal: itt nyugszik többek között George Eliot, Douglas Adams, Charles Dickens szülei és felesége, Michael Faraday, legismertebb talán Karl Marx sírhelye, aki Londonban élte száműzetésben töltött utolsó éveit. Marx sírhelye egyfajta zarándokhellyé vált az elmúlt évek során, ottjártamkor virágcsokrok és kis üzenetek borították: ‘Capitalism doesn’t work, you were right.’ London, 2010 (A kapitalizmus nem működik, igazad volt.)

London megér egy utazást, ne habozzatok!

És még egy kis csoda a végére: