Bari, az ékszerdoboz 0. nap

Bari, a kis dél-olaszországi ékszerdoboz ideális választásnak bizonyult egy borongós novemberi napon, amikor ismét virtuális utazást tettem a repülőtársaságok kínálata között: autentikus, kisváros, gyönyörű tengerparttal (a leghosszabb városi partszakasszal), mosolygós és kiabálós helyiekkel, ahol végre teljesen kikapcsolhatok, feltöltődhetek, meghozom a halogatott döntéseket, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

A városkáról talált képek annyira elvarázsoltak, hogy még a control freak-attitűdömet is teljesen kiütötte, azonnal ráálltam a let it be-üzemmódra (ennek még később jelentősége lesz).

Ezidáig mielőtt idegen helyre látogattam volna, a control freak-attitűdöm azonnal kiütközött: pontos tervet készítek, menetrendet, nehogy valami kimaradjon a látnivalók közül, és mindent elolvasok az adott helyről jó előre. Ezt majd érzékelhetitek is más utak esetében…

A szállásfoglalással nem volt könnyű dolgom, kevés lehetőség méregdrága ajánlatokkal, és a Booking.com sem bizonyult ezúttal nagyon hasznosnak. DE! mivel a guglira mindig lehet számítani, és arra is, hogy mindig nagy örömmel vetem be Sherlock Holmes-i vénámat, így rátaláltam erre a kis csodára: La Uascezze (www.oldbari.com) az óvárosban.

Végre elérkezett február vége, és mivel már időközben elkezdtem olaszul tanulni, egyre izgatottabban vártam az indulás napját.

A környezetem kétféleképpen reagált arra, hogy egyedül utazom: volt, aki elképedve hallgatta, amikor azt ecseteltem mennyire jó lesz nekem egyedül, nem értem mit beszélnek körülöttem, jókat eszem, olvasok – teljesen kikapcsolhatok, a másik tábor azonnali: Bárcsak én is mehetnék, én is akarok! kiáltásban tört ki. Az igazat megvallva, volt pár pillanat, amikor rádöbbentem, tényleg egyedül leszek ott, bármi is történik, de annyira erős volt bennem a szándék, hogy igazi belső utazáson vegyek részt, hogy ezek a gondolatok azonnal szertefoszlottak. Még apukám intelme sem tántorított el, – aki jól ismerve Dél-Olaszországot – azt vizionálta, hogy elrabolnak, és felraknak egy Görögországba tartó hajóra. Erre már csak annyit tudtam válaszolni, majd Dubrovnikba kérem a fuvart, mert oda már régóta szeretnék elmenni 😀

A repülőút meglepően rövid és mulatságos volt, csupán másfél óráig tartott, viszont annál eseménydúsabb lett: sikerült hatvanas amorózók közé csöppennem, mivel a repülőutakat annyira nem kultiválom, mindig gyorsan leülök, és igyekszem túl lenni az egészen. Hát, jól beleválasztottam! Valahogy velem mindig vicces dolgok történnek…

A mellettem ülő bácsit nem zavarta, hogy nem beszélek olaszul, egyfolytában beszélt hozzám, és mikor látta, hogy ez így nem fog menni, inkább metakommunikációhoz folyamodott: csak azt nem vette észre, hogy abban én is erős vagyok, hah! Miután megfogta a kezem karikagyűrű után kutatva, és ugyanazzal a lélegzetvétellel megkérdezte, hogy megadhatja-e a telefonszámát (még jó, hogy az olaszban annyi könnyen érthető szó van 😉), gondoltam itt az ideje véget vetni az illedelmes mosolygásomnak, és bekeményíteni: hatásos volt, és végre nyugodtan olvashattam. Arra már nem is mertem gondolni, mi fog rám még várni, ha Bariban férficsordákkal találkozom majd…

Így érkeztem meg szombat este Bari repülőterére, és máris kezdetét vette a kellemes meglepetések sorozata: a taxisok bár nem beszéltek angolul (ami általában jellemző az olaszokra), azonnal kupaktanácsot alkottak, hogy kitalálják, pontosan hol is van a szállásom az óvárosban, ahová a kis sikátorok miatt sokszor nem lehet autóval behajtani. Na, de erre azért rákészültem, kinyomtattam a térképet, címet és a B&B tulajdonosának számát, just in case :) Fel is hívták a tulajt, és nekem csak annyit mondtak: Va bene, va bene!

Végigautókáztunk az egész városon, – azonnal sikerült beleszeretnem – és a sikátor előtt várt rám a B&B munkatársa, hogy a szállásomra kísérjen.

Este kilenc volt, vacsoraidő, az utcákon nyüzsögtek az emberek, a szállásom pedig tökéletes volt, csakúgy ahogy a honlapon láthattam.

 Stílusos szoba, tisztaság, hűtő tele ásványvízzel, egy kis sós mandula, amihez foghatót még soha életemben nem ettem, annyira, de annyira finom volt.

És akkor a kiadós alvás után másnap reggel elém tárult a csoda:

DSC00039

Folyt. köv. …

DSC00042

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.