Bari, az ékszerdoboz felfedezése

Másnap, vasárnap reggel elém tárult a csoda, a gyönyörű tengerpart, és a februári 20 fokban üldögélve, cappuccino-t szürcsölgetve élveztem az édes semmittevést, és érzékeltetve, hogy a ’let it be’-üzemmód és a ’dolce far niente’ fogalma mennyire összefonódik, a kávéházban ez a dal szólt :) Isteni jel!

Miután az angolul nem beszélő, de a Beatles-számot kifogástalan angolsággal éneklő pincér előadásában is meghallgattam a dalt, és elmerengtem azon, milyen izgalmas egy olyan életszakaszba érkezni, amikor rájössz, semmit NEM KELL, hagyod az életet a maga ritmusában folyni, (persze ez nem azt jelenti, nem csinálunk semmit, ellenkezőleg! rengeteget lehet tanulni az ilyen időszakokból – csupán nem sietetted a dolgokat, nincs belső türelmetlenség), és tényleg megállsz azon a bizonyos fejlődési lépcsőfokon, és rácsodálkozol mindenre, ami körülötted él, és mozog – nyakamba vettem a várost.

Az igazi mediterrán csodával ekkor szembesültem igazán, a háromszázezres Bari szinte összes lakosa a tengerparton, a Lungomare-n nyüzsgött: sportoltak, kutyát sétáltattak, elegáns ruhában kéz a kézben andalogtak, a parkokban sakkoztak, kártyáztak, a halászok a frissen fogott halakat árulták, és mindenki mosolygott.

Milyen jó lenne, ha nálunk is többet cseverésznének az emberek, mosolyognának egymásra, és mindenkihez lenne egy-két kedves szavuk. Mert a mosoly sehol sem kerül semmibe.

És a kellemes benyomások sorozata tovább folytatódott: bár találkoztam férficsordákkal, nem kellett aggódnom, egyáltalán nem voltak tolakodók, persze megbámultak, de azt is inkább azért, mert én voltam az EGYETLEN TURISTA! a városban, és persze a zöld harisnyám is osztatlan sikert aratott: nem győzték a ’verde’ (zöld) szót mondogatni, mikor elmentek mellettem:

5

Az amorózó-hajlamukat is inkább csak a ’Ciao Bella, Bellissima’ köszönésben élték ki, és persze a dudálásban :) De végülis annyira nem volt egyértelmű, hogy a dudálást tényleg magamnak zsebelhetem be, mert lépten-nyomon szóltak a dudák.

És amibe még azonnal beleszerettem: mindenki fel-alá grasszált a piros lámpánál! Bevallom, ez igazi rossz tulajdonságom, de a budapesti lámpák dinamikáját, illegális átkelőhelyeit már túl jól ismerem :) Bariban viszont először, lányos zavaromban szépen vártam a lámpa nélküli gyalogosátkelőnél, hogy átengedjenek. Na, várhattam volna ott estig, ahogyan ők dinamikusan (Értsd: rettentően gyorsan) vezetnek, olyan gyorsan kell átrohanni a zebrán is, szigorúan tilos körbenézni, mert azonnal halál közeli állapotba kerülsz a min. 100-al feléd közeledő autóktól, jó kis torna ez!

A dinamikus vezetési stílusuk nagyon tetszett, balesetet, koccanást egyszer sem láttam, innét a sok dudálás :)

Miután beteltem a tengerparti látvánnyal, barangolni kezdtem az óváros, a Barivecchia sikátorain. Szűk utcák, bámulatos épületek, a mediterrán színek – ez az, amit soha nem tudok megunni.

6

Így jutottam el a városka védőszentjének, Szent Miklós bazilikájához (Basilica San Nicola), ami az európai kereszténység méltán egyik legjelentősebb egyházi építménye. A bazilika a 11. században épült a Törökországból zsákmányolt Szent Miklós ereklyéinek megőrzése céljából. Az óriási négyszögletes templom pompás belsővel bír, de erről majd később.

7

Időközben megéheztem, és kerestem egy kis tratorriát :) (A három nap túl rövid volt ahhoz, hogy a késői ebéd, késői vacsora filozófiáját magamévá tegyem, de igyekeztem igazodni a helyi szokásokhoz.)

Jó kis helyre találtam, La Cantina di Cianna Cianne (www.ciannacianne.com), és bár felhúzták a szemöldöküket a ’Table for one, please’ kérésre :), fejedelmi kiszolgálásban volt részem. (Itáliában több százféle tésztafajta létezik, kis híján minden vidéken más és más honos, Bariban a helyi jellegzetesség a kis kalapformájú orecchiette tészta, amit a kis kancsó asztali bor mellett meg is kóstoltam, és közben szemléltem a beözönlő többgenerációs olasz családokat, akik vidáman kacarászva, komótosan ették többfogásos ebédjüket.Nálam ezzel be is fejeződött a szieszta, és mentem tovább. Először a várkastélyt néztem meg, a Castello Normanno Svevo-t.

8

Majd elsétáltam a város központjában található Vittorio Emannuele II sugárútra. A sugárút igazi gyöngyszemekkel kecsegtetett, így míg a helyiek még vígan sziesztáztak, nyugodtan fényképezhettem a szebbnél szebb épületeket:

Estefelé újra visszatértem a tengerpartra, és az egyik padon üldögélve élveztem a teljes csöndet. Nálam akkor jön el a teljes kikapcs állapota, amikor nem értem, mit beszélnek körülöttem, nem figyelek oda, így végre minden külső zajt ki tudok zárni magam körül.Hétfőn reggel bár a nap sütött, óriási, szinte kibírhatatlan szél fogadott, viszont a hullámok háborgása egyszerűen ámulatba ejtő volt.

Napközben az új városrészben, a Murattino-ban barangoltam, a sikátorok szeretete mellett mindig elbűvöl a gondosan megtervezett, négyzettömbökből álló városszerkezet látványa, ami már Barcelonában is lenyűgözött. Bejártam a sétálóutcákat, (mondanom sem kell, mindenki Louis Vuitton táskákkal rohangált – ennyit az olasz gazdasági válságról) amik tele voltak hírneves tervezők kollekcióival, megnéztem az egyetem épületét, ami közel hatvanezer diákjával a régió legjelentősebb felsőoktatási intézménye.

Tipikus kisvárosi hétfő volt, az utcákon kevés emberrel, sajnos emiatt a vacsorázásra ráfaragtam: Lunedi riposo :( Minden étterem zárva volt, így Maurizio, a La Uascezze tulajdonosának vendéglátását nem próbálhattam ki:

Így, előkerült az egyik leghasznosabb könyv, amit valaha olvastam:

Keddre, az utolsó napra tartogattam az igazi csemegét, a városi temetőt :) Tudom, tudom, kissé ’rendellenes’ rajongás ez, de nem tehetek róla, imádok ódon temetőkben mászkálni, és nézelődni. Valahogy sokkal jobban leköt, mint a múzeumok termei. (Hajrá, ki a Kerepesi temetőbe – hírességeink sírhelyei egyszerűen gyönyörűek!)

A belvárosból jó kis félórás séta vezetett a temetőhöz, már teljesen a város szélére értem, de nem adtam fel. A látvány, ami ott fogadott, lélegzetállító volt: Cimitero Monumentale, valóban monumentális alkotásokat láttam.

A jó kis séta után visszatértem a kis trattoriába, és azonnal megismertek. (Nem feszegettem, hogy a mosolyom vagy a tény miatt, hogy közel-távol én voltam az egyetlen turista…)

A fiatal tulajdonos elmesélte, hogy járt már Budapesten, nagyon tetszett neki, és attól kezdve minden pincér körülöttem sündörgött. Kértem egy kis zöldséglevest, ami nem szerepelt az étlapon, mégis megfőzték nekem, na de a mennyiséggel sem spóroltak. A nagytányér levestől azonnal lehidaltam.

És a vendégszeretet jelenként, mert ahogy mondták, annyira jólesett nekik, hogy másodszor is betértem hozzájuk csak úgy záporoztak a ház ajándékai: grillezett polenta, limoncello :) Fájt a szívem otthagyni, de a nagy adagok jócskán kifogtak rajtam…

Miután már csak én ültem ott vágyaimat, céljaimat füzetembe körmölve, finoman jelezték: kezdődik a szieszta, de még megígérték, ha legközelebb jövök, a desszert a ház ajándéka lesz :)

Utolsóként a bazilika felé vettem az irányt, hogy belülről is lássam, igazi csoda fogadott odabenn: a szószék, a fények, a földalatti szentély, ahol Szent Miklós kriptája látható, és egy kis sarokban olyan ereklye helye, ahová a látogatók kis cetliken kívánságlistájukat dobálják be. Én is így tettem :) Grazie mille San Nicola!

Belső utazás: Mission completed :) Egyszercsak helyükre kerültek a dolgok.

Befejezésként a helyi autóbuszjárattal kirobogtam a reptérre, az ugye magától értetődő, hogy a buszsofőr srác min. Gucci-modellre hajazott, és a Forma1-es pilótának képzelte magát 😀 Másfél óra múlva újra Budapesten, de már itt is tavasz van :)

Mindent összevetve, Barit mindenkinek ajánlom, aki kicsit el akar bújni a világ elől, előzékeny és nagyon kedves olaszok között sétálgatni, jókat enni, belső utazni, feltöltődni.

Utazás: Repülővel Bari 1,5 óra alatt elérhető Budapestről, a WizzAir keddi és szombati járataival.

Szállás: La Uascezze, Vico S. Agostino 3, 70122 Bari http://www.oldbari.com

Költségek: Három napos kiruccanás cca. 80-90 000 Ft-ból kihozható (repülőjegy: 15.000, szállás: 45.000 ft, költőpénz: tetszés szerint)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.