Cambridge, college, punting, American Cemetery – Élet az egyik legrégebbi egyetemi városban

Cambridge több szempontból is nagyon közel áll a szívemhez, mai napig és örökre :), hiszen annyi mindent köszönhetek ennek a varázslatos egyetemi városnak: a már nemcsak levélpapíron (édes fiatalság :D) élő, hanem fizikai valóságában is átélt gimnáziumi barátságot, a rendezettséget, az utcán mosolygó embereket, a télen is zöld pázsitot, az óriási parkokat, biciklik tömkelegét, és amitől még mindig szárnyalok, ha belegondolok: a szabadság életérzését.

Kis ‘belső utazás’ kitérőként: épp falom Popper Péter könyveit, minden egyes szava egy újabb felismerést szül. Hátborzongató és egyben hihetetlen benyomások, gondolatok ezek, amiket soha nem tudnék jobban és pontosabban kifejezni…

‘Néhai barátom, Török Sándor szavaival: vannak szabad népek, és vannak szabadságszerető népek. A szabad népek szabadon éltek, és kialakult egy olyan viselkedéskultúra, mely a demokratikus együttéléshez kell. A szabadságszerető népek csak szerettek volna szabadok lenni, de sohasem voltak, és nem alakult ki egy ilyen kultúrájuk. Se viselkedési, se közéleti, se politikai kultúra. Ennek következménye az, hogy nálunk sohasem az érdekes, hogy valaki mit mond – az érdekes, hogy ki áll a háta mögött.

Angliában teljesen mindegy a pedagógusnak, hogy épp a konzervatívok vagy a munkáspárt van-e hatalmon, mert ez nem érinti őt egzisztenciálisan. Magyarországon nem mindegy, mert a politika beletolakodik a magánéletbe is, és egzisztenciálisan is vagy kinyír, vagy felemel.

Normális helyen, ha valaki politikus, iskolaigazgató, egyetemi tanár, az egy foglalkozás. Nálunk nem. Nálunk küldetés. Abban a pillanatban, ha valaki a saját státuszát karizmatikusan éli meg, akkor számára a másképp gondolkozó már nem egy másik ember, aki másképp képzeli a dolgokat, hanem ellenség.

‘Azt gondolom, hogy egy kulturálisan fejlett társadalomban, amelyben kialakultak a szabad élet hagyományai, a fanatizmus háttérbe szorul. Nincs rá szükség. Nem gondolja például egy angol konzervatív, hogy az angol munkáspárt tagjai barlangokban, vörös fáklyák fényénél Anglia vesztére esküdtek. Azt gondolja, hogy másképp képzelik el Anglia üdvözülését. Egy olyan országban azonban, amely sose volt szabad, csak szabadságszerető, de mindig rajta ült a tatár, a török, az osztrák, a német, az orosz, és nem hagyták, hogy kialakuljanak a saját szabad demokratikus élettradíciói és formái, ott jön ez a gyilkosságra való beállítódás, ott jön az, hogy aki másképp gondolkozik, másképp érez, másképp ítél, más erkölcsök szerint él, az hazaáruló.’ (Lélekrágcsálók)

Ennyit a szabadság-életérzésről egy olyan helyen, ahol odafigyelnek egymásra az emberek, nem folynak egyfolytában rémhírek a csapból is, a mindennapi élet a boldogulásról, fociról és nem a panaszkodásról, kilátástalanságról szól. Persze, ennek létjogosultságáról sokat lehet vitatkozni, és sokmindent a körülményekre fogni, DE mennyire könnyű mindenért a körülményeket hibáztatni, ahelyett, hogy szembenéznénk a körülményekre adott ‘válaszainkkal’: a viselkedésünkkel, és végül változtassunk azon.

És akkor vissza Cambridge-be :)

Közel egy évet éltem ebben a kisvárosban – az örök barátságoknak hála :) -, és bár imádok, és gyorsan is akklimatizálódom új környezetben, mindenkinek, aki Angliába akar költözni, azt ajánlom, először egy kisvárosban ismerje meg a brit világot, Cambridge erre ideális hely.

Cambdrige másfél órányi autókázásra található Londontól, és az egyik legrégebbi egyetemi városok egyike. Eredete egészen a 12. századig nyúlik vissza, a kereskedelmi utak említésével és az egyetem alapításával együtt.

A város madártávlatból

Cambridge University

Amellett, hogy igazi egyetemi városról van szó, és bicikliző diákokkal van tele, mindig nagy itt a nyüzsgés, nem áll le az élet az iskolai szünetekben sem: a nyaraló diákokat turisták állandó özöne helyettesíti.

Az egyetemet, amely Oxford után a második legrégebbi angolszász egyetem a világon, oxfordi diákok alapították 1209-ben. A diákok összetűzésbe kerültek Oxford városának lakóival, ezért Cambridge-be menekültek. Jó kis csavar ez a történetben, ha figyelembe vesszük a két egyetemi város versengését, így már valahol érthető a dolog. Viszont nagyon sok hasonlóság is van a két egyetem között: az Oxford-i Egyetem szintén kollégiumokból áll, amik sokszor ugyanazt a nevet viselik mint a Cambridge-beliek, és ugyanolyan rendszerben működik: innét származik az Oxbridge elnevezés.

Az intézmény jelenleg 31 kollégiumból áll. A legrégibb ‘college’ a Peterhouse nevet viseli (1284), a legpompásabbat és legnagyobbat pedig King’s College-nak hívják. Az utóbbi kápolnája (King’s College Chapel) a város egyik legnagyobb látványossága is egyben.

És a kedvenc, St. James College

A helyi Sóhajok hídja

A kollégiumok önálló intézmények, önálló vagyonnal és költségvetéssel rendelkeznek. Aki szeretne elmerülni a részletekben, és alaposabban megismerni a kollégiumok működését, itt olvashat róla:

Cambridge-i Egyetem vagy University of Cambridge

Az egyetem 65 Nobel-díjast adott a világnak, számos tudományos felfedezés kötődik nevéhez: pl. Newton, Darwin, Kelvin is cambridge-i diák volt.

Punting

Cambridge-ben járva kihagyhatalan élmény a punting, ami a ‘punt’ nevű csónakról kapta a nevét. A csónakban üldögélve és a Cam folyón ringatózva ‘belülről’, a belső udvarokon keresztül ismerkedhetünk meg a college-kal, némelyikbe csak így tudunk bekukkantani. A csónakokat magunk is irányíthatjuk, vagy evezős idegenvezetőt kapunk, aki ecseteli azegyes kollégiumok jellegzetességeit.

and the Sweetness of Doing Nothing, Cambridge-style :D

Egy kis utcarészlet

És az elmaradhatatlan és megunhatatlan temető rész: American Cemetery

Azért mindenki megnyugtatására, ha még eddig ez nem vált volna világossá :), a temetők iránti vonzalmam kizárólag esztétikai :)

Míg a régi sírhelyek monumentális és művészi jellegükkel bűvölnek el, mindig arról álmodoztam, hogy élőben láthassak egy amerikai katonai temetőt. A gyönyörű pázsit, a szimmetrikus sorokba rendezett kereszt alakú sírkövek, amiket akármilyen oldalról nézünk meg, mindig szabályos sort alkotnak: forma, egyszerűség, szépség.

Mikor először látogattam el ide, egy napfényes októberi vasárnap délután azonnal lenyűgözött a hely ‘érintetlensége’ és tisztasága.

A II. világháború európai ütközeteiben elesett amerikai katonák végső nyughelyét 1956-ban nyitották meg: a temetőben több mint 3000 sírhely található, és az óriási kőtábla az 5000 eltűnt katona nevét tartalmazza.

 És egy kis ráadás :)

Fish and Chips, yaaaay

És aki nem Fish and Chips-et eszik :)

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s