Viva la France! Egy hétvége Le Havre-ban

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de vannak olyan országok, aminek fővárosánál sokkal jobban lázba tudnak hozni vidéki tájai, Olaszország mellett Franciaország a második ilyen rég vágyott úticél. Valahogy Toszkána és Provánsz bebarangolását sokkal izgatóbbnak tartom, mint ellátogatni Párizsba vagy Rómába… Persze, ez nem jelenti azt, hogy ezt a két csodás fővárost kihagyom a listámról, de az említett vidéki tájak valahogy pontosabban tükrözik a stílusom, egyszerűen engem, ezért is vágyom oda annyira!

Így, amikor Londonban éltem, és már a sokadik meghívást kaptam Normandiába, Le Havre városába, egy júniusi hétvégén útra keltem. Már az utazás is nagyon kalandos volt, tekintve hogy a Porstmouthból Le Havre-ba tartó hajón egész éjjel nem aludtam az izgatottságtól, hiszen annyira lelkes voltam a gondolattól, hogy a hajó, amin utazom Franciaországba tart. A fáradtság ellenére reggel töretlen izgatottsággal kémleltem a francia partokat, a Le Havre-i kikötőt, és lenyűgöző látvány fogadott.

A La Manche csatorna lábánál fekvő Le Havre (jelentése kikötő) közel 180 000 lakosával Franciaország második legforgalmasabb és legnagyobb kikötővárosa (az első helyen Marseille szerepel, ahová ha minden igaz, jövőre ellátogatok. Összesen másfél napot töltöttem ebben a kisvárosban, és egy hétvége éppen elegendő volt arra, hogy szembesüljek a városka ellentmondásos megítélésével: van, akinek nagyon tetszik, és van akinek nagyon nem. Oh, de ismerős érzés ez! Talán ezért is zártam mindjárt szívembe ezt a helyet azonnal :-)

Le Havre nemcsak kikötője miatt híres, hanem amiatt is, hogy ez az egyetlen a világháború után újjáépített európai város, amely Auguste Perret tervező munkájának köszönhetően felkerült az UNESCO Világörökségének listájára: http://whc.unesco.org/en/list/1181/

A második világháború idején, a német megszálláskor a város 90%-a, a teljes kikötőt beleértve elpusztult a bombázások során, majd az újjáépítés Perret vezetésével 1949-ben valósult meg, és a széles járdák, az egységes kinézetű lakóházak, sugárutak és parkok mára a város jelképévé váltak.

Néhány régi épület és utcarészlet

Perret munkájának további gyümölcse, a városháza és annak tere

És még egy kis francia humor is belefért ebbe a városképbe

Igaz, a városban töltött röpke idő alatt nem volt időm alaposan megcsodálni a klasszikus látnivalókat, templomokat vagy múzeumokat, de lévén baráti látogatásról volt szó, kicsit beleláthattam abba, hogyan élnek e kisváros lakói. Nagyon tetszett, hogy dél alatt és vasárnap minden bolt zárva volt, ezt az időszakot mindenki a családjával töltötte, a közös étkezések szentnek számítanak errefelé. Sokat hallottam már a francia szociális háló erősségéről, és bizony élőben is megbizonyosodhattam rajta, Le Havre min. öt kórházzal rendelkezik, az embereknek van munkájuk, több sokgyermekes családot is láttam az utcákon sétálgatva. Amitől viszont kisebb sokkot kaptam, a hírhedt francia arrogancia, ami a non-kommunikatív hozzáállásukban valósult meg: mégha tudtak is, nem voltak hajlandók angolul megszólalni. A barátom szerint, mellőzve a lehetséges történelmi okfejtegetést :-), ez azért van, mert ha egy francia nem tud valami 100%-osan, inkább nem csinálja. Na, persze…

Szóval, kicsit vicces volt, ahogy megbámultak az emberek az utcán, mintha a homlokról olvasták volna a KÜLFÖLDI tetoválást, még kommunikálni sem tudtam velük. Akkor megfogadtam, akkor lépek újra francia földre, amikor tökéletesen beszélem majd ezt a fondorlatos nyelvet, de mivel a francia kontra olasz nyelvtanulás csatában az utóbbi nyert, hamarosan muszáj megszegnem a fogadalmam, főleg ha annyira szeretnék eljutni Nizzába :-)

A parton sétálgatva ezek a stílusos kis kabinok fogadtak. Gondoltak a festészetet, filmeket és autózást szeretőkre is

Meglátogattuk a sziklákat is, és másnap boldogan tértem vissza Britanniába :-)

Au revoir!

 

3 Comments

  1. szogletesaranyhal

    Nem akarlak elkeseríteni, de akkor se lett volna könnyebb dolgod, ha tudnál franciául… Az én férjem 10 osztályt járt francia iskolába (általános suli + 2 év gimi) és még így is gyakori, hogy nem hajlandóak vele kint franciául beszélni a franciák, hiába beszél szinte tökéletesen, de tényleg. :) Ők már csak ilyenek. :) Mégis imádjuk az országot, a kajájukat, a művészetüket, a ruháikat, ajajjaj… :)

    Én rengeteget voltam a Cote d’Azurön, egy családi barátunknak Ste. Maximeben volt nyaralója (szemben van St.Tropezvel, az öböl másik oldalán), és vagy 10 éven át minden évben meghívott minket egy hétre, aztán meg Cannesban dolgoztam évekig a tévés műsorvásárokon tavasszal és ősszel 1-1 hetet. Szólj, ha ezeken a helyeken jársz, adok tippeket! :)

  2. szogletesaranyhal

    Ja, és még valami! Amit írtál a fővárosokról, nekem pont ugyanez jutott az eszembe a múltkori madridi postodnál, mert nekem ott volt ilyen érzésem! Egy családi nyaraláson béreltünk autót és 2 hétig barangoltunk Spanyolországban össze-vissza, és nekem Madrid volt a legkevésbé érdekes belőle valamiért. Sokkal jobban élveztem a vidéket a Don Quixote-ből ismert szélmalmokkal! :) Persze ettől még Madrid csodálatos!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.