Ezerarcú Prága, első nap: Óváros, Josefov, Újváros

Prága már régóta a kívánságlistámon szerepel, és mivel tényleg ideje volt megunnom a Te még nem jártál Prágában?! hüledezést, az augusztusi hosszú hétvégén felkerekedtem, és végre jártam Prágában :) Jah, és egyedül, ami még ugye mindig meghökkenés tárgya :) Egyszerűen, mivel csak 2 nap állt a rendelkezésemre, senkit nem akartam a hajcsár, pontosan megtervezett városnéző ritmusommal tönkretenni, mert ilyenkor emberfeletti erőkkel rengeteg mindent megnézek, addig sétálok, amíg szó szerint leesek a lábamról, és hagyom, hogy magával ragadjon a hely.

Nagyon érdekes jelenség, hogy melyik város, ország milyen érzelmet vált ki belőlem, pl. ha Olaszországban járok, és megérzem a levegő édeskés illatát, azonnal meghatározhatatlan, csodálatos bizsergés fog el, de Prága más, nagyon más volt. Általában igyekszem egy-egy helyre nulla elvárással érkezni, és hagyom, hogy lenyűgözzön, de a térség helyismerete miatt, Prágával ezt elég nehéz volt elérni. Elöljáróban valamilyen pompázatos, sugárutas, káprázatos, de egyben szinte megfoghatatlan kép rajzolódott ki bennem a cseh fővárosról. Amint odaértem, azonnal láttam, hogy kirajzolódott képet gyorsan el kell felejtenem, és helyébe egy emberléptékű, nagyra nőtt kisváros fogadott a maga kis csodás zegzugaival, utcarészleteivel, gyönyörűszép épületeivel, töménytelen turistával és nagyon laza helyiekkel :) Mindjárt szembetűnt, hogy Prága nem egy megbámulós hely! Ez lehet, csak az én paranoiám, de Londonban is imádtam, hogy az utcán nem bámulták meg egymást az emberek, pedig lett volna mit! – ez mondjuk a nyugat-európai fővárosokra általában jellemző. Budapest viszont nagyon bámulós hely, metrón, az utcán, mindenhol :) Prága ehhez képest nagyon rugalmas volt, a pink hajú hatvanéves nénitől kezdve, a fura öltözékű fiatalokig senki sem verte ki a biztosítékot a járókelők között, és ez annyira jó!

Első utam a Vencel-térre vezetett, és nagyon szép látvány fogadott: a ’Jó király’ szobra és a Nemzeti Múzeum épülete.

Ezután elsétáltam a Köztársaság-térre (Náměstí Republiky) és a Lőportorony (Prašná brána) alatt átérve megcsodálhattam a Reprezentációs Házat (Obecní dům). Ez a lenyűgöző palota volt Prága egyik első épülete, amely a 20. század elején végbement nagyszabású újjáépítési program része volt, és amely Csehország történelmében többször is fontos szerepet töltött be, 1918-ban pl. itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét. Az art nouveau palota hangversenyterme, a Smetana-terem a prágai művészeti események egyik legnépszerűbb és legelegánsabb helyszíne.

Ezután következett az Óváros-tér (Staroměstské náměstí) a maga bámulatos épületeivel

és persze a kihagyhatatlan csillagászati óra, az Orloj, ahová sikerült kerek órában odaérnem, és aminek játéka annyira rövid volt, hogy szinte fel sem ocsúdtam, és már szertefoszlott a tömeg :) És akkor az óráról kicsit bővebben: az Óvárosi Városháza oldalában található órát annak idején a városatyák annyira értékesnek találták, hogy a készítőjét megvakítatták, nehogy megismételhesse művét. A kerek órákban az óra alakjai mutatják be rituális játékukat: a halál meghúzza a lélekharangot, előbukkan Krisztus az apostolokkal, a kakas kukorékolni kezd, és az óra egészet üt. Az óra nemcsak az idő múlását jelzi, hanem a hónapok, évszakok, a Nap és Hold mozgását és az állatövi jegyeket is.

Ide kapcsolódik Prága egyik legemlékezetesebb reneszánsz épülete, a Ház a perchez is (Dům U Minuty)

és a szintén csodaszép Tyn előtti Boldogasszony-templom

A tér látképe

és a Karlova után sétálva, vagyis a sok turista miatt inkább sodródtam a nagy látványosságig

de addig még ilyen szépséges érdekességek is az utamba akadtak

Az 520 m hosszú Károly-hídon rengeteg az ember, és igazából teljesen mindegy milyen napszakban érkezünk oda! A világ egyik leghíresebb hídja 1357-1402 között készült, a helyén álló fahíd helyett, amelyet elsodorolt az árvíz. Egészen 1851-ig ez volt a Moldva  egyetlen hídja. A hidat ékesítő szobrok nagy része a 18. században került oda, amikor a hidak díszítésének divatja Olaszországból indulva végigsöpört Európán. Ezek a szobrok mára már másolatok, az eredetieket a Nemzeti Múzeumban őrzik. A híd két végén egy-egy torony, amelyek kilátóként is működnek.

Bár átsétáltam a hídon, a ‘másik oldal’ bebarangolását a másik napra hagytam, viszont az ötletes városnézési módot azonnal kiszúrtam

Főleg, mert nálam ez a ballon-imádat születési hiba :) A tandemugrás után a hőlégballonozás lesz a következő projekt :)

Kilátás a hídról

Majd nyakamba vettem a zsidó negyedet. Josefov, az Óváros térről északra fekvő területe egy egészen különleges karakterű negyed, amely valaha Kelet-Európa egyik legaktívabb és legnagyobb hatású zsidő közösségének lakóhelye volt. A Pařížská utcát ne hagyjátok ki, egyszerűen ámulatba ejtő a csodás épületeivel, üzletek sora szegélyezi.

A Zsidó Múzeumba nem jutottam be, lévén szombat volt, de találtam egy kaput, amin keresztül láthattam a régi zsidó temetőt (a temetőket ugye nem lehet kihagyni :)

Klaus zsinagóga

Moldva estefelé

Végigsétáltam a parton és eljutottam az Újváros jellegzetességhéz, a régi és modern építészet találkozásának védjegyéhez. A Táncoló ház, amit a helyiek Fred és Gingernek is neveznek 1994-96 között épült, a szlovén Milunic és az amerikai O. Gehry által tervezett irodaház modernségével remek kontrasztot alkot Prága történelmi látványosságaival.

Kicsit beljebb rátaláltam a Károly térre, ahol a Faust-ház szép kapujába botlottam:

Persze, Švejk sem maradhat ki 

És az első nap végére Édes semmittevés Prága-style :)

Hamarosan következik a másik oldal: Hradzsin, Kisoldal és Kampa

Na shledanou!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s