Tudatosság és egyensúly, változás és fejlődés

A kreativitásról még nem állt össze a mondanivaló a fejemben, túl sokminden kavarog azzal kapcsolatban bennem, így  jöjjön a ‘látszólag’ könnyebbnek tűnő téma: a tudatosság!

fullsize-holstee-manifesto grey

Mikor elkezdtem írni ezt a blogot, azt terveztem, megosztom majd Veletek azokat az önismereti lépcsőfokokat, amiken felfelé lépdelek már egy ideje, DE időközben az is megfogalmazódott: nincs egységes recept, tanácsok osztogatása meg főleg nem, mert annyira egyedi és megismetelhetelen minden egyes ‘belső’ utazás, az egész folyamat, mindenkinek más és más módszer, könyv, elv válik be. Viszont az olyan témákat mint a tudatosság – tekintve a tervezgetős és villámgyorsasággal döntéseket hozó hajlamaimat – és a kreativitás – tekintve az egyediség mindenek felett szemléletemet – nem tudom szó nélkül hagyni.

Szerencsére, amikor kiválasztok egy témát, rengeteg ‘külső segítséget” kapok: csak úgy záporoznak az olvasnivalók, elkapott mondatok, ideillő szavak. Maga a tudatosság, a tudatos életmód kérdése régóta foglalkoztat, nemcsak azért, mert szeretek (-nék!) tudatosan élni, hanem amiatt is, vajon meg tudom-e fogalmazni, körvonalazódik-e a határ a túlzott racionalitás és a tudatosság között? Vajon lehet-e éles határt szabni, és kell-e?

Nem tudom, Nektek a tudatosság mit jelent, és arra sem találok egykönnyen választ, számomra mit? A tudatosságot valahogy úgy képzelem el, mint ösztönös, érzékekkel történő döntéshozatalt, ami során ‘tudatosítom’ mit szeretnék, mi az ami ‘belefér’, mi az ami nem, mi a jó nekem, és mi nem, megpróbálok a jelenben élni, és folytathatnám… A most hatalmának, a jelen megélésének megtapasztalása szintén nem egyszerű történet: legjobban az utazásaim során tudom megélni ezt. Az ismeretlen környezet, a rengeteg új benyomás, a folyamatos rácsodálkozás azonnal a most pillanatára összpontosítja, ráncba szedi állandóan zabolátlan gondolataimat.

Travel

A tudatos életmód nem áll meg a tervezgetésnél – itt mentségemre szólva megjegyezném, a tervezgetés nem is olyan szörnyű dolog: én pl. azért szeretek tervezgetni, mert akkor már ebben a szakaszban elkezdhetek örülni a célkitűzésnek, ahogy már most januárban majd kibújok a bőrömből, hacsak az őszi New York-i útra gondolok :) -, hanem meg is valósítja a célkitűzéseket, valahol ebben rejlik a lényeg. A célkitűzések megvalósítása változáshoz vezet, a változás pedig fejlődéshez, és így tovább…

Az ideillő szavak apropójaként a minap jó kis blogra találtam, ahol a bejegyzés címe: ‘A tudatosság egyensúlyi kérdés’ fogott meg, és akkor ezt itt a reklám helye: A tudatosság egyensúlyi kérdés (Interjú Mautner Zsófival, a Chili és Vanília blog szerzőjével). Az interjú annyira jól megragadja az ösztönösen átgondolt döntések, a tudatos pályamódosítás, a választott stratégiák(!), a nyitottság és rugalmasság, az egészséges magabiztosság és bátorság fontosságát. Ennyi, semmi titok, semmi rejtély… Olvassátok el!

Courage

One wayAmellett, hogy nemcsak tudom már, vagyis legalábbis könnyebben gyakorlom :) a tudatos életmódot, mi az ami belefér és mi nem, a rácsodálkozás, a töretlen csodavárás és a kivárás időszaka is a tudatosság gyakorlásához tartozik nálam.

WonderfulErről mindig a következő két idézet jut az eszembe:

“Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: “Apróhirdetés: Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!” Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.” (Popper Péter)

“Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.” (Márai Sándor)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s