Egy mozgalmas nap Triesztben

Ljubljanát magunk mögött hagyva kora este Trieszt felé vettük az irányt. Izgatottan vártam, milyen benyomások érnek majd és hamar ki is derült, Olaszországban egyszerűen nem tudok csalódni, imádom minden szegletét. Imádom, hogy minden kis csücske annyira más és más, a különböző tésztafajták mellett más és más illatok, autentikus emberek, jellegzetes színek fogadnak.

Míg Milánóban a citromfák, Triesztben a babér illata lengte be az utcákat.

P1080166

A kellemes benyomás már a szállásunk felé tartva utolért: miután telefonon egyeztettem a tulajdonossal, közölte, hogy a kulcsunk a ház postaládájában vár ránk, foglaljuk el a szobánkat nyugodtan. Sokat szoktam ezen morfondírozni, miért van az, hogy külföldön mindig sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, az adott szónak súlya és értéke van, és nem arra kell figyelnem, honnét támad a rosszindulat, a pletykálkodás, az irigység, a pesszimizmus. Hát, így van ez…

Szobánk ablakából ez a látvány tárult elénk

DSC02815

Este a Piazza Unita-n

DSC02977

Trieszt nem nagy város, nem sok látnivalóval rendelkezik, viszont a tengerpart, a vár és a kis utcácskák bebarangolása egész napos programot nyújt. A városon erősen érződik a szomszéd országok hatása, a déli olasz városkákkal ellentétben nagyon multikulturális jellege van. A kikötővárosról szóló első adatok a bronzkorból származnak, hányatott történelmi események után, virágzását a 19. században élte, erről a szűk kis, le és fel kanyargó utcákon sorakozó pompás házak homlokzatai árulkodnak.

Triesztben is folytattuk az arra megyünk, amerre a kedvünk tartja üzemmódot, ráadásul sikerült egy óriási zivatart is kifognunk, amit kénytelenek voltunk átaludni. A zivatar utáni napsütés viszont mindenért kárpótolt: ragyogó napsütésben nézhettük meg a várat, a római kori színházat, fagyiztunk és ücsörögtünk a tengerparton.

DSC02869 DSC02876 P1080169

Amellett, hogy mindig kikapcsolok az utazások során, rengeteg új dolgot is tanulok. Az év egyik leghasznosabb utazási tanácsa “a mosdóba akkor megyünk, amikor lehetőségünk van és nem amikor kell” c. kitétel, igazából itt nyert értelmet… amikor szinte sokkot kaptam Trieszt belvárosában és annyira kiakadtam (pedig nem szokásom, elég magas a tűréshatárom), hogy Enikővel mai napig hangosan nevetünk a Buffet da Peppi-s élményünkön. Történt ugyanis…megérkezésünk után besétáltunk a belvárosba, ahol szombat este lévén minden hely tele volt, viszont már éhesek is voltunk, és nálam még a mosdó faktor is játszott, mivel nem fogadtam meg a fenti hasznos tanácsot, már az utolsó másodpercek pörögtek a kitartásomból. Így rettenetesen megörültem, amikor megláttam a Bufet da Peppi helyet, amit több utazási honlap is nagyon híresnek (értsd itt nagyon réginek) írt le, sőt még egy kis asztalt is sikerült találnunk a zsúfolt étteremben. Az első sokk akkor ért, amikor szembesültünk azzal, hogy ezen a helyen húst hússal esznek, pizzának vagy egy jó kis pasta-nak se híre, se hamva. Nem igazán eszem húst, főleg nem este kilenc felé, de az éhség nagy úr, felülkerekedtünk ezen a kis ‘apróságon’. Gondoltam, a rendelés előtt, legalább meglátogatom a mosdót, az igazi sokk, a számomra bizarr látvány ekkor következett: az ajtó mögött egy pottyantós verzió fogadott, így amilyen nagy lendülettel elhúztam az tolóajtót, olyan gyorsan ki is penderültem a jó kis koedukált mosdóból. Azt hiszem, az asztalunk mellett álló és rendelést felvenni akaró pincérfiú döbbenetét és Enikő szűnni nem akaró nevetését soha nem fogom elfelejteni, ahogy azt sem, mennyire felháborodott és kiborult fejjel meséltem neki a hallatlan élményem és kikértem magamnak a pottyantós használatát. Szóval, azóta minden egyes alkalommal elmegyek mosdóba, amikor csak lehet, de a pottyantós verzió még mindig tabunak számít, a komfortzónámat ebben a kérdésben nem vagyok hajlandó feszegetni… Lehet, hogy a mosdó történet itteni taglalása nem a legillőbb dolog, de ha külföldön jártok, jusson eszetekbe, hasznos lesz!

A római kori színház

DSC02917

Ne hagyjátok ki a város legöregebb, az 1830-ban alapított Caffé Tommaseo-t (www.caffetommaseo.com), egy perc alatt Bécsben érezhetitek magatokat:

20130519_112009

Ami pedig a fagyizást illeti, a Grom fagyijai olasz autentikus és bio alapanyagokból készülnek, kihagyhatatlan élmény (Grom)

Dolce far niente a Trieste

DSC02922

 

 

2 Comments

  1. helga

    Szia,
    Nagyon tetszenek a beszámolóid😊
    Eddig sajnos Triesztben nem sikerült csendes, baráti szállást találnunk, tudnál ajánlani, esetleg?
    Előre is köszönöm.
    Ciao.
    Hel

    1. dolcefarnientebyjune

      Szia Helga,
      köszönöm :) Örülök, ha egy kis örömet okozhatok :)

      Mi itt laktunk: igényes volt, a parkolás a szűk utcák miatt kicsit trükkös, a házigazdák kedvesek voltak.
      Kicsit távolabb esik a centrumtól, kb. 25 perc gyalog, ha ez nem gond Nektek, akkor meleg szívvel ajánlom:
      Residence Campanelle 54
      https://www.booking.com/hotel/it/campanelle-54.hu.html?aid=304142;label=gen173nr-15CAEoggJCAlhYSDNiBW5vcmVmaM0BiAEBmAERuAEEyAEE2AED6AEB;sid=9085b9f0b3342051df3e82adb47ab957;dcid=4;checkin=2016-02-15;checkout=2016-02-18;dist=0;room1=A%2CA;sb_price_type=total;srfid=19a237a4eb72d574536c04031a5127de43177f1aX1;type=total;ucfs=1&

      Jó utat :)
      Ági

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.