2016: Köszönöm, hogy voltál!

Gyorsan végigolvastam a 2015-ös évet búcsúztató bejegyzésemet és perszehogy úgy gondoltam, hogy a 2016-os év jobb és fergeteges lesz mint az előző volt, javíthatatlan optimista vagyok, gyári hiba… Ahogy az is, hogy az év vége közeledtével ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy összegezzek, listázzak, számot vessek és levonjam a kis következtetéseimet.

Na, de milyen is volt ez a 2016? Tényleg fergeteges? Nem. Nem csupán fergeteges, még annál is jobb, vízválasztó, mindent felkavaró és mindent a helyére rendező évet tudhatok magam mögött.  Legjobban talán a kínai asztrológiával foglalkozó barátnőm összegezte ezt az évet: “menjen, aminek mennie kell, szakadjon, hasadjon is akár, de ne nyomorítson semmilyen teher tovább.” Hát, ilyen volt ez a 2016, szerencsére. 15697912_1493486097389758_5255338531558435595_n

Igen, ez volt az az év, ami alatt nagyon sokat változtam: egyrészt visszakaptam önmagam, másrészt, ráléptem végre az útra, amit teljes mértékben a magaménak mondhatok.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én nagyon régóta azt éreztem, hogy egyszerűen nem voltam a helyemen: még ha kívülről minden nagyon jónak is tűnt – jó munkahely, jó életkörülmények, stb. – valami belül mindig azt súgta, ez nem az igazi… Mintha az életem egy unalmas mozifilm lett volna, nem történt benne igazából semmi.

Érdekes, hogy mennyi izgalmas felismerésem volt ebben az évben, hogy például, ha az aktuális munkahelyemen elbúcsúztattunk egy kollégát,  titkon mindig irigykedtem. Irigykedtem, mert tudtam, hogy ő most kilép a megszokottból, új és izgalmas dolgok várnak rá és valahol mindig a szívem szakadt meg, hogy én ott maradtam, a mindennapokban, a végtelenségig ismert dolgok között. Vagy hiába voltam a tökéletes, az állandóan min. 150%-on teljesítő munkaerő, a keretek és a szabályok egy idő után mindig szétfeszítettek, de jó harcosként a végsőkig kitartottam, egészen eddig az évig. Egészen tavaszig, amikor azt mondtam, elég volt a mókuskerékből, nem akarom, hogy az életem arról szóljon, reggel bemegyek a “gyárba” és este kiesek onnét, és közben elveszítem önmagamat.

img_0981

A mókuskerékből szabadulva ért az év egyik legjobb élménye, a 22 éves általános iskolás vagy ahogy felénk mondják alapiskolás osztálytalálkozója. Hihetetlen felszabadító érzés volt az éjszakát  végigrötyögve újra gyereknek lenni és tudatosítani, hogy a gyökereinket akkor tudjuk legjobban értékelni, ha hosszabb időre távol kerülünk tőle.

img_0240

És ami még nagyon kellett az alkalmazotti lét hátrahagyása után: a tenger. Jah, hogy igazából félek a mélyvíztől, a nagy hullámoktól?! Nem baj, a tenger látványa és zúgása egyszerűen mindig végtelen nyugalommal tölt el.

img_0712

Ezután jött az igazi nagy lélegzetvétel és a szabadúszó létem kitalálása, megtervezése és a beindítása. Elkészült a honlapom: Zászlós Ágnes PR

emko7021

Rengeteg bátorítást kaptam ezalatt az időszak alatt, rengeteg jóindulatot, jó szándékot is és annyi viszontagságos tapasztalat után újra elkezdtem bízni az emberekben, új és csodálatos emberek érkeztek a meglévők mellé az életembe, hihetetlen jó érzés volt és ma is az. De ma már tudom, amit egy évvel ezelőtt még nem tudatosítottam, hogy ezt nem fogom már elveszíteni többet, sohasem.

Ezek után nem csoda, hogy soha nem tapasztalt izgalommal várom a 2017-es évet, mert végre megtaláltam az utat, a sajátomat.

Neked pedig 2016: tényleg köszönöm, hogy voltál!

És Nektek is kedves ismerősök és ismeretlenek,

akik velem voltatok ebben az évben :)

typorama

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s