A türkiz és megannyi színben pompázó tenger, a kellemes szél, az esténként a tengerparton sétálgató és mosolygó szárdok örökre belopták magukat a szívembe. Szardínia az a hely, ahová biztosan visszatérek még, sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy egyszer itt élek majd, annak ellenére, hogy csak egy kisvárost láttam belőle.
Szardínia (olaszul: Sardegna) Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Korzika között helyezkedik el a Földközi-tengeren. A sziget Olaszország különleges státusszal ellátott régiója, amelynek köszönhetően közigazgatási és kulturális autonómiával rendelkezik. A 24 000 km² területű szigetet kicsivel több, mint 1,5 millióan lakják, így egyáltalán nem nevezhető túlzsúfoltnak. Szardínia területének kétharmada dombvidék, és tengerpartjainak hossza majdnem 2000 km. Ennél már csak a napsütéses óráinak száma magasabb, meghaladja az évi 3000 órát. Az alacsony páratartalomnak köszönhetően a nyári forróság is könnyebben elviselhető a szigeten. A nyári forróság elviselését a levegő páratartalma mellett a domináns szelek, a sirokkó a misztrál is megkönnyítik.
Megérkezés és közlekedés
Egy forró augusztusi napon, nagyon kimerítő időszak után érkeztem meg Alghero városába. Alapvetően nem utazom ennyire csúcsidőszakban, a sok turista és a nagy forróság miatt, de akkor pont abban az életszakaszban voltam, amikor muszáj volt elutaznom, és tengert látnom. Szardínia nagyon jó választás volt. Augusztus ellenére meglepően élhető volt a város, nem volt rengeteg turista és a szellő is kifejezetten jól jött, elviselhetőbbé tette a forróságot. Igazából azt tudom tanácsolni, ha Szardínián vagytok, béreljetek autót vagy robogót, és járjátok körbe a szigetet, mert nagyon sok szép tengerparti szakasza van, az úthálózata pedig elég fejlett. A sziget összesen 3 nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik, – Alghero-Fertilia, Cagliari-Elmas, Olbia-Costa Smeralda– ahová a legtöbb fapados légitársaságnak közvetlen járata van. De természetesen a tengeri közlekedés is nagyon jól szervezett. Olaszországból és Szicíliából is modern kompokkal juthatunk el ide.
Alghero, első benyomások
Mivel úgy alakult, hogy nem volt erőm és energiám utazgatni a szigeten, Alghero tökéletesen megfelelt arra, hogy a városnézős és a tengercsodálós hajlamomat is kiéljem. A Szardínia észak-nyugati részén található kisváros a sziget harmadik legnagyobb városa. Antik városrésze nagyon kis magával ragadó, a hangulatos kis utcákon az épületekre rácsodálkozva igazán jó elveszni kicsit.
Minden nap rengeteget sétáltam, minden napszakban igyekeztem megcsodálni a tengert. Ez egyik dolog, amit imádok Olaszországban, az a mosolygó emberek mellett az a passeggiata, amikoris esténként szépen felöltöznek, és sétára indulnak az emberek, fiatalok, idősek egyaránt. Az idősek különösen szépen öltöznek, mosolyognak, örülnek egymásnak és nagy tereferézésbe kezdenek, amint meglátják egymást :)
A tengerpart
Egyszerűen valami csodás… Azt megfigyeltem, hogy a helyiek nem töltenek órákat a parton: kihozzák a kis napernyőjüket, megmártóznak, kicsit napoznak, és egy óra múlva hazamennek, majd később újra kiugornak. Algheroban gyalogosan két strand is elérhető: a városban található Lido és a pár kilométerre lévő Maria Pia. Viszont Alghero körül számos jó kis strand található még, ahová külön strand busszal utazhatunk el.
Minding csak a gasztro….
Azt töredelmesen be kell vallanom, nem vagyok egy nagy tengeri herkenytű és hal rajongó, így az étkezéssel kicsit mindig gondban voltam. Viszont van egy jó kis bevált trükköm, mindig megkérdezem a helyieket hová érdemes elmenni, hol lehet jókat enni – a tippekben eddig még soha nem csalódtam. Így jutottam el a városközpontban található Il Milese Foccaceriába (Via Garibaldi 11. https://www.facebook.com/ilmilese.focacceria/), ahol sorszámhúzással jó kis finomságokhoz, különböző ízű foccacciákhoz juthatunk.
A Villa Moscában (Via Antonio Gramsci 17., https://www.villamosca.it/en/) nation finom tésztát ettem, és még a kilátás is pazar volt.
Ezen kívül, még ezt érdemes tudnotok a szárd gasztronómiáról: articsóka, pecorino sardo, orata, civraxu, mirtuszlikőr, vörös- és fehérbor, csak hogy pár helyi jellegzetességet említsek. A szardíniai articsókát a világ egyik legkiválóbbikaként tartják számon. De nemcsak a nagyon egészséges articsókát, a pecorino sajtot is nagy tisztelet övezi a szigeten. A két legfontosabb és legrégibb fajta, a fiore sardo és a pecorino sardo eredetvédett. Ha egy körteformájú, madzaggal átkötött sajtot látunk a boltokban, azt is bátran kóstoljuk meg: a tehéntejből készült perratával sokan nem bírnak betelni. És akkor a pillekönnyű házi ricottáról még nem is beszéltem.
A tészták közül a legérdekesebb a töltött culurgiones, amit többek között mentával kevert krumplival töltenek meg.
De hogy a torkok sem maradjanak szárazon: az itteni borok Itália legjobb borai közé tartoznak. Kóstoljátok meg a testes száraz vörösbort, a Cannonau-t vagy a fehér Vermentino-t.
Szardínia legszebb strandjai
Szardínia tengerpartjairól tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A víz gyönyörű színárnyalatokban játszik, a part homokos, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb partszakaszok egymást érik, így egyáltalán nem kell tömegnyomortól tartanotok. Elsősorban emiatt is szeretnék még visszatérni ide, hogy megnézzem, és kipróbáljam ezeket a strandokat: Spiagga della Pelosa, a legszebb;Costa Smeralda, a világhírű; Spiagga di Piscinas, az aranyhomokos part; La Maddalena, a csodás panoráma; Costa di Cala Mariolu, a barlang és a Spiagga di Chia, az apró csoda.
Tudtátok, hogy a szárdok átlagéletkora 80 év, de egyáltalán nem ritka a 100+ életkor megérése sem? Vajon mi van emögött? A válasz tényleg egyértelmű: a sok mosoly, a nyugodtság, a stresszmentes életmód, a napsütés, a tenger, a pohár vörösbor és a mediterrán konyha remekei.
A dolce vita, az élet élvezetének mestersége.
Pár hasznos tudnivaló: Alghero WizzAir járatával közelíthető meg Budapestről.
Szállás tekintetében: Olaszországban mindig a Bed and Breakfasteket ajánlom.
Étterem, kajálás: hasonló árak vannak, mint Rómában. Egy tál tészta: 9-12 euró között mozog, a kiadós foccaccia 5-6 euró volt.
